Ilyen választás csak egyszer van

„Győzelmi beszédében Orbán mintha békülékenyebb hangot ütött volna meg az EU-val szemben, mondván, hogy a magyarok elutasították az Unióból való kilépés gondolatát. Előrejelezhet-e ez egyfajta konszolidálási folyamatot Magyarország és Brüsszel között?

Úgy hiszem, mindenképpen értelmezhetőbb lesz, hogy mi tulajdonképpen Orbán »Európa-ellenessége«. Azaz: Orbán nem EU-ellenes, hanem EU-elégedetlen. Megítélésem szerint nem lát esélyt arra, hogy az EU jelenlegi struktúrájában Magyarország belső periféria-státusa megszüntethető legyen, és emiatt az Unió megváltozását szorgalmazza. Ennek érdekében visszafele lépne, a klasszikus nemzeti szuverenitások irányába. Ugyanakkor a visegrádi együttműködéssel azt célozza, hogy Közép-Európában is kialakuljon egy alternatív hatalmi pólus, a német-francia tengely párja. Bár e stratégia talán világosabbá és egyértelműbbé válik, az ideológiai alapú támadások e perspektívával szemben nem szűnnek meg. (...)

Borítékolható volt (szó szerint), hogy a Fidesz tarolni fog a határon túli szavazók körében, de erre a 95 százalékra talán ők maguk sem számítottak. Még az Erdélyben intenzíven jelen lévő Jobbik sem rúgott labdába. Hogyan magyarázod mindezt?

Azt szokták mondani, hogy a hála nem politikai kategória. Ez igaz is a politikusokra nézve, de nem a választókra. Az erdélyi választók hálásak voltak a kettős állampolgárság törvényéért, és mindazért, amit ebből vízióként és Fidesz-karakterként kiolvastak. Persze, ilyen választás csak egyszer van, a magyar pártok támogatottsága az erdélyi szavazók körében minden bizonnyal pluralizálódik és közelít majd a magyarországi megoszlásokhoz. De alapvető különbségek is megmaradnak. A Jobbik erdélyi támogatottsága pedig inkább a másodlagos preferenciák szintjén létezik.”