Az antikommunista jobboldalnak át kell alakulnia ugyanúgy egy értékelvű, modern, sőt annál is modernebb jobboldalisággá, hogy ne járjunk úgy, mint most a komonisták. És ne a Tutiblog legyen a jövő Galamusa.
„Nagyon szeretném, ha nem ismétlődne most meg velem a gyerekkori sztori, hogy akkor veszem meg végső leárazáson a maga Walkmanjét és halom kaziját, amikor már úgy dobják hozzám akciósan. Aztán nézegetnénk ezt a második kétharmadot 4 évig, hogy kijöjjön egy új, számunkra teljesen ismeretlen technológia, amivel szemben nem tudunk versenyezni. Nehéz lesz belül, ilyen felhatalmazás, ilyen dicsőség mellett lezárni egy korszakot, és hozzászokni ahhoz, hogy ez már nem a múlt század, ahol működik a »komcsik és mi« felállás. Komcsik ugyanis nincsenek többé, utoljára működött az, hogy Orbán összekürtölje egy végső csatába a népet, mint egy XVII. századi nagyúr, és még az olyanokat is csatába hívja, mint én. Ezért – bár ez egy győzelmi poszt, dicsőségről szóló, örömteli – egyet igérhetek: lesz dolgunk továbbra is a toronyházban, és ha lehet ilyent mondani, még inkább érezzük a felelősséget is, ami a vállunkon van. Mert az antikommunista jobboldalnak át kell alakulnia ugyanúgy egy értékelvű, modern, sőt annál is modernebb jobboldalisággá, hogy ne járjunk úgy, mint most a komonisták. És ne a Tutiblog legyen a jövő Galamusa. Mi mindent megteszünk. Maradunk, dolgozunk. Mert – ahogy Orbán Viktor mondta – minél nagyobb a többség, annál nagyobb az előttünk álló munka. Állunk elébe!”