A ballib értelmiség emlékműve és az LMP jövője

Nehéz felfogni ezt az ügyet. Miután Összefogás nicknéven a baloldal kapott egy akkora zakót a választásokon, hogy akár sátrazni is elmehetne benne, most a legfontosabb dolga nem az, hogy legalább a minimális konzekvenciát levonja ebből, hanem inkább azon rugóznak posztok százaiban, hogy Schiffer vajon miért merészelt tárgyilagosan beszélni, durván megsértve az eddig dívó ballib ideológia egyik fő tabuját.

Hogy merészel a jelenről és a jövőről beszélni, ahelyett, hogy a múlt sebeit nyalogatná? A reakciók alapján ez az emlékművezés akár a néhai prominens ballib értelmiség emlékműve is lehetne. Az ominózus Egyenes beszéd műsor, ahol a bili kiborult, éppoly ékes példája ennek a múltba révült baloldaliságnak, mint az azóta újabb és újabb lökéshullámokként érkező reakciók. Kommunikációjukat tekintve konzervatívabbak, sőt: maradibbak és reakciósabbak mint a jobboldal.

Hogy is volt ez? Emlékszünk még, hogy futottak neki ennek a vereségnek? Mert nekifutásból szaladtak bele a történelmi pofonba. Ahogy szoktak, legelőször a náci veszélyre hivatkozva megint jó nagyot petícióztak azok, akik az átkosváltás óta rendszeresen címzetes aláíróként futottak és még mindig vakon hisznek ebben a múltszázadi műfajban, a petícióban. Talán nem véletlenül osztotta meg saját Facebook-oldalán már akkor Schiffer András az erről írt sommás kritikámat.

Aztán, ha még emlékszünk, valami magánlakáson a néhai prominens értelmiség eligazítást adott az ijedt kisiskolásként megleckéztetett baloldali politikai vezetőknek, akik magukévá tették az Összefogás stratégiáját, mely a választásokon végül minden korábbinál megsemmisítőbb vereséghez vezetett. Amit történt, az valójában a közép-európai értelmiség meghatározó hagyományát képező másként gondolkodás szánalmas elárulása volt. Annak demonstrálása, hogyan lehet ebből másként nem-gondolkodást csinálni a közéletben.

Persze sok más szálon is futott a cselekmény, volt bőven szerepe a vereség mértékében a durván narancsosított választási rendszernek, a média és a hirdetési felületek majdnem totális elfoglalásának, stb. – de mindez jottányit sem változtat azon, hogy a ballib értelmiség valóságtól végleg elrugaszkodott nácizása végső soron a jobboldal és a szélsőjobb példátlan megerősödését eredményezte. Vagyis fő céljának épp az ellenkezőjét érte el. Akkor érdemes folytatni? Tovább emlékműzni? Érdemes lenne inkább a magyar társadalom valós helyzetével foglalkozni egy picit.

Erről próbált beszélni Schiffer. Látszólag kevés sikerrel.

Ugyanakkor az ügy pont azért válhatott ilyen fontossá, mert ma már az LMP jeleníti meg az egyetlen olyan irányvonalat és politikai erőt, mely kiutat jelenthet a ballib értelmiség agonizálásából, új perspektívát nyitva a progresszív értelmiség számára. Gyakorlatilag nincs alternatívája.

Az emlékmű ügy tétje valójában az, hogy a néhai ballib értelmiség nem csupán egy csatát veszített a választásokkal, hanem valósággal történelemmé vált. Vége van. A vereség nem helyrehozható baleset, hanem totálkár. Még a roncs újrahasznosításán is kár rugózni. Kuka. Sokkal szerencsésebb lenne tiszta lappal és tiszta alapokon felépíteni valamit, ami legalább más lehetne – olyan baloldaliság, mely legalább köszönő viszonyba kerülhetne a magyar valósággal és lenne hangyányi esélye, hogy sikert érjen el.

Kérem tisztelettel, most nem utolsó sorban azért van itt megint kádárizmus, mert se a jobboldalon, se a baloldalon nem volt rendszerváltás. Sőt: a jobboldalnak legalább formailag, kommunikációs módszereiben mintha jobban sikerült volna a modernizáció és a globális (multimarketinges) minták átvétele, mint a balnál. Kit érdekel, hogy TGM egy pillanatra most erőt vett magán és „elgondolkodott” Schiffer álláspontján?

TGM, Heller és a többi petíciózó talán jobban tennék, ha levonnák végre a konzekvenciát, hogy az aktuálpolitika befolyásolása és a közélet formálása már nem az ő beidegződéseiket követi. Mostantól jobban tennék, ha több időt és energiát fordítanának a családra és az unokákra, új elfoglaltságokat találnának, kertészkednének vagy horgásznának, életművük kiegészítésén, memoárjaik megírásán dolgoznának. A politika mai formájában biztos, hogy nem rájuk vár és legtöbb kárt épp a baloldal alakításával okozták és okozzák. Orbán nem kis részben nekik és Gyurcsánynak köszönheti hegemóniáját. Ha rajtuk múlik, ez így is marad, vagy még talán a Jobbik végső győzelmét is képesek lennének kiharcolni ezzel a zombi-baloldalisággal.