Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Ami nemzeti, az csak jó lehet. Ezt tanultuk a Fidesztől, csakhogy van még náluk is nemzetibb.
„A Fidesz és balliberális ellenzéke között a törésvonal könnyen megfogalmazható: zárt és nyitott társadalom víziója áll szemben egymással. Az már a baloldal pártjainak bénaságát jelzi, hogy ezt mennyire képtelenek hatásosan megfogalmazni. Mindenesetre a kormányzás lényege e tekintetben annyi, hogy legyen minden nemzeti, a lopott trafikoktól a Simicska saját minisztériumáig; hogy a magyaroknak mindig igazuk van, hogy a külföldi, az gyanús, és ezenkívül a magyarok visszamenőleg nem hibásak semmiért, mivel mi vagyunk Gábriel arkangyal. Egyszerű, minden helyzetben bevethető, világos ostobaság. Emellett remekül alkalmas arra, hogy ellopják azt is, ami le van csavarozva. Tudta a drillt Király Linda is: hát magyarok vagyunk, nem?
Csakhogy ebből az ajánlatból van bizony egy másik. Egy még nemzetibb. Egy olyan, ahol nemcsak a külföldi bank nemkívánatos, hanem a zsidó pelenkagyár sem. Olyan, ahol nemhogy az erkölcstant vezetnék be kötelezően, hanem a rovásírást. Ja, és két hét alatt rendet tesznek.
A Jobbik és a Fidesz szövegei között addig volt könnyen érezhető a különbség, amíg a széljobb rendszeresen elzsiddantotta és –cigányozta magát. Kampánystratégáik ebből ügyesen vettek vissza. Az eredmény az, hogy ott áll a porondon egy párt, amely még a Fidesznél is nemzetibb, holott a Fidesz se igen tud mással előhozakodni, ha bármit kérdeznek tőle. Konkrétan a saját, űrből is látszó házitolvajaik ügyében volt az a válasza Orbán Viktornak, hogy akinek a nemzeti nagytőke nem ízlik, az labanc.”