Keresztyénként, a választások előtt

„Nos, míg egyházunk egyszer az életben bármiről is határozott véleményt alkot, szeretném én is elmondani a magamét. Az én véleményem az, hogy jó lett volna felhívni a figyelmet arra, hogy –minden hiba és bűn ellenére, amelyek akadtak, akadnak jócskán a politikai térkép jobb oldalán is- az elmúlt négy esztendő kormányzati teljesítményének legnagyobb pozitívuma, hogy világosan és egyértelműen megfogalmazta elképzelését, vízióját a jövő Magyarországáról. Ennek a víziónak az alappillére a keresztyénség, kerete a teljes magyar nemzet, legfontosabb egysége a család, hajtóereje a munka. Ez kristályosodik ki a végre-valahára megalkotott Alaptörvényben, ez köszön vissza a miniszterelnök megnyilvánulásaiban, sőt megannyi kormányzati intézkedésben is. (Különösen szembetűnő ez a világosan megfogalmazott vízió azért, mert a baloldali ellenzék semmiféle elképzeléssel, jövőképpel nem rendelkezik. Az legalábbis nem jövőkép, hogy el kell zavarni Orbánt a hatalomból. Erről bővebben itt.) Nem kell tehát lándzsát törni senki mellett és senki ellen – de azért azt ismerjük el, hogy a számunkra fontos értékeket a jelenlegi kormányzat mégiscsak kimondta és képviselte. Örültem volna, ha ezen felismerésének egyházunk valamilyen módon (ha nem is választási körlevél, de egyéb nyilatkozat, miegyéb) mégiscsak hangot ad. Sajnálom, hogy mindenféle hamis tartózkodás (valójában régi beidegződés, és az ezzel járó félelem) köpönyegébe bújva ez a megállapítás elmaradt. Vajon miért nem lehet ezt elmondani, megfogalmazni sehol? Miért fél ettől a mi egyházunk?