Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
A „nácikkal nem vitatkozunk” elvi álláspont következetes képviseletével mára összesen annyit lehet elérni, hogy a szélsőjobb üzenetei szűrő nélkül jussanak el a választókhoz.
„A szélsőségesek politikai karanténba zárása csak akkor lehet sikeres – jó példa erre a svédországi Sverigedemokraterna elleni fellépés –, ha a párt még nem törte át a legitimációs küszöböt és a társadalom nagy része egyetért (vagy esély van arra, hogy egyetértsen) a karantén szükségességében. Míg Svédországban megtörténhet, hogy a helyi posta megtagadja a szélsőségesek szórólapjainak kézbesítését, nálunk ilyenre, sajnos, esély sincsen.
Az még nem az elvek megtagadása, ha egy párt képviselői vitatkoznak a Jobbikkal. Az elvi kérdés ugyanis nem az, hogy leülünk-e egy asztalhoz egy újfasiszta párt politikusával, hanem az újfasiszta politika és eszmék elutasítása. Azzal igen nehéz megkérdőjelezni a Jobbik legitimitását, ha a Jobbik miatt távol tartjuk magunkat egy olyan műsortól, ahol ők amúgy helyet kapnak.
A felkészültség és a kompetencia megkérdőjelezése, a nevetségessé tétel, a felületesség bemutatása: ezek megfelelő eszközök lehetnek a Jobbikkal szemben. Ha megválaszolatlanul hagyjuk az érveiket, az nem működik. Úgy nem lehet senkit karanténba zárni, hogy kerítés falán méteres lyuk tátong.”