A szavak helyett a tettek beszélnek

„Egyáltalán van a gazdaságban olyan, hogy nemzeti érdek?

Egészen pontosan a gazdaságban elsősorban nemzeti érdek van. Úgy kell feltenni a kérdést, hogy van-e alanya a gazdaságpolitikának. Vannak-e a modern világban közösségek? Ha léteznek közösségek, akkor azoknak gazdasági érdekeik is vannak. Egy közösség pedig mindig meg akarja fogalmazni, érvényre akarja juttatni érdekeit, s mivel vannak nemzetnek hívott közösségek még az Európai Unióban is, ezért a modern korban a politika felől nézve elsősorban nemzeti érdekek vannak, s nekünk azokat kell szolgálnunk.

Mégis a gazdaságra a korábbi ciklusban úgy tekintettek, mint egy nemzetközi gazdasági rendszerre, amelybe ha beleavatkozik egy nemzetállam, abból mindig baj lesz.

Erre két magyarázat van. Az egyik a butaság, a másik a gonoszság. Gonoszság az, ha tudták, hogy létezik nemzeti érdek, de ellenében cselekedtek. A butaság pedig az, ha elhitték, hogy nem létezik. Bármely nyugati gazdaságra rátekintünk, láthatjuk: e mentén politizál. Ugyan szokás azt mondani, hogy a globalizált gazdaságban a nemzeti érdek nem fontos, és más szempontok megelőzik, de ezt senki nem gondolja komolyan. Néhány ideológuson kívül ugyanis ezt senki sem hiszi el. Ha górcső alá vesszük az egyes országok gazdaságpolitikáját, akkor ez egyértelmű. Ha valaki például a német gazdaságpolitikát a nemzeti érdekük nélkül próbálja elemezni, akkor az illető elemzői alkalmassága megkérdőjelezhető. Amerika például úgy tárgyal a szabadkereskedelmi megállapodásról, hogy nem az ellen védekezik, hogy mit lehessen bevinni, hanem nem engedi, hogy ki lehessen vinni az olcsó amerikai gázt. Egyébként most szólították fel a visegrádi négyek az Egyesült Államokat, hogy ebben tegyen engedményt. Aki ezt eddig nem látta, annak hályog volt a szemén. Mindenki a saját, jól felfogott nemzeti érdekét követi. Miért ne tehetnének így a magyarok is? Sőt, azt mondom, annak a közösségnek, amely nem meri, nem akarja megfogalmazni saját érdekeit, a léte sem indokolt. (...)

A ciklus elején a magyar gazdaságpolitikát illetően egyfajta hitvita zajlott arról, hogy lehetséges-e a kormány által választott magyar út vagy sem.

Az új szerkezetű gazdaság kiépítésének, a nemzeti érdek sikeres érvényre juttatásának vannak feltételei. Ezek politikai feltételek. A gazdaságpolitika szóban mind a két tag, a gazdaság és a politika is fontos. Megértettük, hogy a gazdasági siker legfontosabb feltétele a politikai egység és az erős felhatalmazás. Egy ilyen gazdaságpolitika sikeréhez ugyanis nemcsak intellektus kell, de erő is. Ez pedig a politikából jön, a választásokból származó felhatalmazásból, annak terjedelméből. Ez adja a politikai és gazdasági stabilitást. A kétharmad Magyarország legfontosabb versenyelőnye. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy ezt támadták a leginkább.

Politikai feltételekről beszél. Ebből az következik, hogy egy sikeres gazdaságpolitikának erős politikai fundamentumai kell hogy legyenek?

Igen. Ha azt kérdeznék tőlem, hogy mit várok a 2014-es gazdasági évtől, akkor azt mondanám, hogy a 2014-es évnek két felfüggesztési pontja van: a politikai stabilitás és az erős politikai vezetés megőrzése. Azért voltunk versenyelőnyben eddig, mert a válság körülményei között gyorsan tudtunk reagálni, gyorsan tudtunk döntéseket hozni. A politikában a gyorsaság az erővel arányos. 2014 tétje Magyarország számára, hogy megőrizzük ezt a versenyelőnyünket, mert abban a helyzetben, amiben a világ van, a stabilitás, a gyorsaság és az erő a legértékesebb tényezők. Ez kapcsolódik a politikai vezetés kérdéséhez. Lehet azt gondolni, hogy az intézmények pótolhatják a személyeket. Az uniós vezetés például intézményi típusú, a személyi felelősség homályos, a döntések lassúak. Ez önmagában nem tragédia, nyugodt konjunktúra időszakban működtetni tud egy rendszert. Az intézményi vezetésnek meglehet a maga ideje. De vannak olyan idők, amikor nem elégséges, nem tudja megoldani a felmerülő kérdéseket. Tipikusan ilyen a válságkezelés esete. A válságban az intézmények inkább megbénulnak, nem tudnak világos, gyors válaszokat adni. Az elmúlt négy év arról szólt az európai intézményekben, hogy nem tudtak kellő sebességgel és mélységben reagálni. Ezzel szemben azok az országok, ahol kellő egység és erős felhatalmazás van a kormányok mögött, mint Németország, Ausztria, Lengyelország, és ilyen hely Magyarország is, ezek az országok sokkal jobb válaszokat adnak a válságra, mint az európai intézmények.”