„De nem azért volt a kedves vezető, a legkedvesebb, hogy ne támadjon rögtön egy pompás ötlete. Azon nyomban alapított két tucat pártot, a bolondok is fejenként négyet-ötöt. Aztán mindenki a kasszához fáradt és felvette a pártalapításért járó jelentősebb összeget. A kedves vezető a tripláját, mert mégiscsak az övé volt az ötlet. A népnek egy kicsit ehhez fel kellett emelni az adóját, de hát megmondta a kedves, hogy a demokrácia nem olcsó játék.
Aztán fogtak egy árkus ívet és rányomtatták az összes párt nevét. 47 sűrűn teleírt lapra fért csak rá mind. Minden szavazópolgár, aki előre eskü alatt vallotta, hogy a kedves vezetőre fog szavazni, az kiválaszthatta a kedves vezető pártját – aki hazudott az átadták az inkvizíciónak.
A többiek pedig behunyt szemmel rábökhettek bármelyik pártra, és akkor behúztak egy strigulát a kedves vezető pártjának. Mert azért a demokráciának is megvannak a maga határai.”