„A fenti urak mindössze kisebb vagy nagyobb súlyú szereplői e történetnek. Ki színesebb, ki szürkébb. Ki hangosabb, ki harsány üvöltöző. Ki meg semmilyen. Volt, aki osztott pénzt, volt, aki szatyorba és dobozba tett, vagy csak amúgy páncélszekrényben matatott. Nyilván volt olyan is, aki csak regisztrált, mulyán félrenézett, majd ravaszul félretett.
Lehet és kell ezt súlyozni, de igazából ezek csak mennyiség- és tehetségbeli különbségek. A büntetési tétel majd eldönti.
A lehetőséget azonban mindehhez a Magyar Szocialista Párt nevű szervezet teremtette meg.
Közhely, hogy a rendszerváltáskor Marxból csak a tőkét markolták fel gyorsan. Közhely, de igaz. Az MSZMP vagyona, újságok, kiadók és egyéb cégek egy az egyben le lettek nyúlva. Azon erősen lehet vitatkozni, hogy anno ezek mennyire szolgálták a köz javát, de az biztos, hogy ’89 után csak egy igen szűk körnek kamatoztak. Ebből lehetett megteremteni a »békés átmenetet« a kapitalizmusba. Ebből lettek milliárdos vagyonok, kapcsolati hálók és egyebek.
Ez az a közös kapocs, ez az a régi alapbűn, amely egyes urakat mindig ugyanabba az akolba terel. Különcködhetnek, marakodhatnak, de aztán mégis érvényesül »az én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom« összefogása. Hogy éppen minek nevezik ezt, az már csak egyszerű matricázási kérdés.”