Csak a pártpolitikus fetreng, az államférfi nem

Ott kellett volna lenni, persze, hogy objektíven ítélhessünk. Kétségtelen, hogy távolról nézve a Pulszkyak látszanak a mikszáthi parlamentből, és hogy Orbán Balázs Hermann Ottóval karonfogva sétált a folyosón, Horvát Boldizsár pedig német verseket fordított magyarra a Házban, unalmas beszédek alatt. Innen nézve valóban siralmas a hanyatlás. Azt nem mondanám, hogy a magyar Parlamentben hülyék ülnének. Nagyformátumú figurák talán hiányoznak, viszont vannak remekül képzett technokraták, akiket semmi átfogó, a szakterületükön túlmutató dolog jobbára nem érdekel, nincs kulturális horizontjuk, meg sem engedhetik maguknak. Akiket politikusnak nevezünk, a pártemberek elsődleges célja, hogy benne maradjanak a hatalomban, a köz minden ügyét ennek rendelik alá. A kultúrának nincs lobbiereje, ennélfogva pedig kivonják belőle az erőforrásokat. Amitől még inkább csökken az ereje, ilyen egyszerű ez a logika. Például a hajléktalan- vagy a cigánylobbi is enyhén szólva gyenge, tehát a hajléktalanságot kriminalizálják, a cigányok problémáival pedig látszatintézkedéseken túl nem foglalkoznak. A kulturális szféra sem jó érdekérvényesítő, nem figyelünk egymás teljesítményére, a színészek nem ismerik az írókat, az írók a festőket, a festők a zenészeket, ők meg senkit. A manipulált politikai különbségek és a szakmai féltékenységek végképp lehetetlenné teszik annak az 50-100 ezer embernek az összehangolt fellépését, akik ebből élnek. A döntéshozók koncért odalöknek valamit saját klienseiknek, a kevés maradék fölött még erősebb a marakodás, így kevesebb a probléma velünk. A hatalomtechnikusok körüli töltelék, a sok mameluk örül, hogy képviselő, vidáman nyomja a gombot. Nem is a Pulszkyk, Trefort és Podmaniczky, Mocsáry és Thaly meg a mostaniak között van igazán kétségbeejtő különbség, hanem a dualizmuskori és a mai mamelukok színvonala közt. Az akkoriak mégiscsak ugyanannak a kultúrának a neveltjei. A mostaniak szimplán be vannak tojva, folyvást túl hangosan tapsolnak, rossz ütemben lelkesednek, zavarbaejtő, mennyire látványosan nem tudják, mi van. A górék nem is tartják fontosnak közölni velük.”