Atommagolás

„Mi lett volna Paksból, illetve hát velünk, ha Gyurcsány Ferenc nem ad neki tanácsot, ha Józsa István úr és csapata szerény hat és fél milliárdért nem segít, még csak keresnénk a Simon Gábor-féle élelmes kereskedők segítségével az atommagot Afrikában, közelebbről esetleg Bissau-Guineában, s még mindig mécsessel világítanánk – már akinek futná rá –, amennyiben Harangozó Tamás szinte fillérekért, pár millióért nem áll az akkor még nagyon is haladó atomenergia pártjára. De szerencsénk volt, odaállt. És odaálltak mindannyian, s most aztán az, hogy testületileg elálltak mellőle, nagyon is érthető. Mi az, hogy, nagyon is! Nagyon is érthető, hiszen finom, tudósi ösztönükkel megérezték, hogy az újabb Paks csak néhány mihaszna gazember üzlete, maga az eredendő bűn, a kárhozat, visszavet bennünket, a felvilágosultságunk középkora, visszadob minket Ázsiába.

Gyurcsány úr például egyenesen meg is mondta, nyíltan megfenyegette az orosz nagykövetet, hogy ha őket visszaválasztják a hatalomba, ami felől neki szemernyi kétsége sincs, majd ad ő nekik, szépen felrobbantja ezt a disznó atommutyit. A kétkedők, akik hazudósnak tartják az exminiszterelnök urat, persze inkább arra gondoltak, hogy a szemlőhegyi szőlő- és atomtudós ezúttal sem bontotta ki az igazság minden elemét, s alighanem elhallgatta, hogy inkább arról beszélhetett a nagykövettel, hogy mostan neki ugyan azt kell mondania, hogy pfuj, Paks, de amint visszajön, első dolga lesz még két Paksot rendelni, sőt, Pápára is rendel egyet, hogy Katusnak azontúl csak a gázórát kelljen lesnie, a villanymérőre már ne legyen gondja.”