A szembenézésre, az őszinteségre és a beismerésére nem azért van szükség, hogy bűnösnek és felelősnek érezzük magunkat. Éppen ellenkezőleg: azért kell tudnunk, hogy mi történt, és azért kell vállalnunk a felelősséget, hogy ne kelljen szégyenkeznünk annak letagadása miatt. Hogy tudjuk, mi a különbség jó és rossz között. Hogy megígérhessük a gyerekeinknek, hogy a jövőben nem történhet meg az, ami akkor megtörtént. Hogy a magyar állam őket nem fogja értelmetlen háborúba küldeni. A magyar állam nem veszi el a tulajdonukat. Nem ajánlja fel azt másoknak. Olyanoknak, akik az életüket is elvették.
És, ha netán Magyarországot megint megszállnák – amire, reméljük, sosem fog sor kerülni –, akkor a megszállókat fogjuk elüldözni, nem pedig a jogfosztott polgártársainkat!