A hazugság ellen

„Az utóbbi évek magyar politikai életét leginkább befolyásoló őszödi beszédhez, vagyis a hazugsághoz való ambivalens viszony két ponton is tetten érhető a történetben. Az egyik egyszerűen belátható, a másik kicsit bonyolultabb. 

Az első abban az összefüggésben rejlik, hogy a beszéd napvilágra kerülése után leginkább azoknak kellett volna felháborodniuk, akik az MSZP-re szavaztak, hiszen őket cinikusan félrevezették. 

Akik nem az MSZP-re szavaztak, azoknak pedig leginkább elégedetten kellett volna konstatálniuk politikai bölcsességüket és előrelátásukat. De a következmények azt látszanak igazolni, hogy a magyar társadalom képmutató módon éppen fordítva reagált. A bonyolultabb és fontosabb »hazugság a hazugságban« azonban az, hogy Gyurcsány Ferenc – az őt joggal elítélők szerint is – magában a beszédben viszont igazat mondott. 

Ennek így kell lennie, hisz az egész ügynek kizárólag akkor van értelme, ha elhisszük, hogy a beszédben elhangzó vallomás igaz! Csak óvatosan kérdezem meg, miért is kell mindmáig elhinnünk, hogy egy gátlástalan hazudozó ott abban a beszédben végig az igazat mondja? És itt van a mindmáig kiválóan működő trükk máig fel nem ismert lényege! Gyurcsány ugyanis éppen akkor hazudik a legsúlyosabban, amikor mindenki evidenciaként kezeli, hogy igazat mondott. Azt hazudja ugyanis a beszédben, hogy azért kellenek a megszorítások, mert »elkúrtuk«, vagyis engedtük a magyar népet a »lehetőségein felül költekezni«. És ez a legpusztítóbb hazugság, ami fölött viszont kivétel nélkül minden kritikus elsiklott és elsiklik ma is.”