Aljasság

„A televíziós miniszterelnök-jelölti vita teljes mértékben része a kampánynak, és a jelöltek politikai érdekeik szerint döntik el, hogy vállalják-e a vitát, belemennek-e a show-ba, avagy sem. S az is nyilvánvaló, hogy a televíziós vita többnyire a kihívó fél érdeke, míg a regnáló miniszterelnök sokkal kevésbé (vagy egyáltalán nem) érdekelt annak megtartásában.

Ez a puszta politikai tény, amelyet a pőre politikai logika diktál.
Ez 1998-ban teljesen világos volt a baloldali megmondóemberek számára (is). (...)

Ebből a nézőpontból érdemes és érdekes végigolvasni, végighallgatni a jelenlegi ellenzék és a mai ellenzéki sajtó őrjöngéseit a nyilvános televíziós vita ügyében. Most ugyanis ezt a kérdést is úgy igyekeznek beállítani, mint a demokrácia meglétének vagy nem létének alfáját és ómegáját. Sok-sok nyomorult kis politikai senki meg önjelölt vátesz, népvezér, túlmozgásos gazember, sikoltozó idióta, merev és kifejezéstelen tekintetű »radikális« pártvezér és még több egyszerű és aljas seggfej ordibálja tele a napokban a nyilvánosságot, hogy Orbán nem demokrata, mert nem áll ki vitára. Meg Orbán gyáva, ezért megfutamodik. Akkor viszont Kohl sem volt demokrata, Kohl is gyáva volt.

Vagy… Nincs vagy. És lusta is, meg dühös is vagyok megint elmélkedni az ordító kettős mércéről, és arról a leírhatatlan aljasságról, ami ezeknek a nyomorultaknak az egyetlen attribútumuk.

S végül is: ezek ráadásul nem is számítanak. Teljesen mindegy, hogy vannak vagy nincsenek. Egyszerűen feleslegesek. Nem létezőek. S a politikai logikán és törvényszerűségeken túl pontosan ezért nem szabad velük szóba sem állni. Nemhogy vitatkozni.”