Orbán erkölcse

„A fenébe a részletekkel, gondolhatta Orbán is, így nem is bíbelődött velük, mindössze egyetlen kérdést emelt a megvitatandók sorába: volt-e joguk megtenni mindazt, amit új rendszerváltásként hirdet. Azt a kételyt, hogy jogilag megtehették-e (úgy alakították a jogot kétharmaddal, hogy megtehessék), hamar el is oszlatta, de azt lebegtette, hogy erkölcsileg volt-e hozzá joguk.

A konklúziót akként vonta le, hogy naná, hiszen erre kaptak felhatalmazást, amivel ők csak jól sáfárkodtak. Dilemma persze, hogy arra kaptak-e meghatalmazást például, hogy olyan alkotmányt írjanak, amely kétharmados körbe vonja az adórendszer átalakítását, amivel eleve meg lehet akadályozni, hogy egy más összetételű, Orbán ellenében megválasztott kormány a nép akaratát teljesítse, de nagyvonalúan tekintsünk el is ettől: Orbán Viktor valójában maga adott fölmentést mindarra, amit ő és hívei ebben a négy évben cselekedtek, az alkotmányozástól kezdve odáig, hogy egyetlen mozdulattal kiszolgáltatták az országot a Putyin vezérelte Oroszországnak, ami persze nem gyarmati sors, hanem büszke kurucos fejfölvetés.

Ám a tényből, hogy Orbánban egyáltalán fölmerül a »volt-e erkölcsi alapunk mindehhez« gondolatával való megbirkózás, éppen azt jelzi, hogy a tábor egyben tartása épp e morális kérdés miatt válhatott nehézzé: ma már nem minden konzervatív jobboldali, és nem minden jobboldali konzervatív – e négy év ideológiai züllöttséggé silányította a jobboldaliság eszmeiségét.”