„Sok kérdésre nincs válasz, és gyanítom, hogy csütörtök után sem lesz. Egyelőre még arra sem, amely perdöntő: honnan a pénz azon a bizonyos osztrák számlán.
A hétfő esti tárgyalás résztvevőinek erre akkor is konkrét választ kellett volna kapniuk, ha az elnökhelyettes személyesen a most még külföldön lévő elnökkel akar minderről beszélni. Mert minden lebegtetés, hajánál fogva előrángatott mentegetőzés, kitalált magyarázat tovább ront és roncsol. A botrányt nem takarhatják el holmi „alkérdések”, hiába volnánk kíváncsiak arra is, hogy ki dobta fel a politikust, honnan van információ az egyenlegről, s az miként került a Magyar Nemzethez.
A lényegen ez mit sem változtat. (...)
Az érdekesebb azonban az, hogy amíg az özönvízszerűen ömlő, kormányzathoz közel álló vállalkozásokat, civil szervezeteket és még ki tudja kiket helyzetbe hozó történetek mintha sorban lepattannának a Fidesz–KDNP páncéljáról, addig az ellenzék esetében az évek óta tartó és megszemélyesített megbélyegzés talaján minden konkrét leleplezés termőre fordul, általánosítható. Lehet erre azt mondani, hogy ez így igazságtalan vagy sajnálatos – ellene viszont csak egyetlen hatásos védelem létezik: ha nincs ilyen.”