Kétszer kettő

„Miután szakértői becslések alapján évente négy százalékkal kellene növekednünk ahhoz, hogy belátható időn belül felzárkózzunk az Európai Unió fejlettségi átlagához, pártolandó célkitűzés a miniszterelnöki négyszázalékos bővülési koncepció: Orbán Viktor erről Kínában beszélt. Egyébként a kormányfő 2016-ra teszi ezt a gyarapodási lehetőséget. (...)

A felzárkózás – amiről számokra lebontva szól Magyarország konvergenciaprogramja – úgy tűnik, korántsem lineáris folyamat. Nekünk például az elmúlt tíz évben nagyon nem sikerült tovább lépnünk: annak ellenére sem, hogy az EU ezermilliárd forintokkal támogatott bennünket. Csekély vigasz, másutt sem volt az éppenséggel egyszerű a történet: az Európai Unión belül a kevésbé fejlett dél-európai országok a belépést követően már nem, vagy csak egy kis ideig voltak képesek felzárkózni, az utóbbi két évtizedben pedig nőtt a centrum és a periferiális országok közötti távolság. Vagyis senki sem garantálja a növekedési pályát. Az említett hazai sztori sem kerek, miután 2004-ben Magyarország az EU fejlettségi átlagának 61, 2010-ben a 65 százalékán állt, tavaly pedig 67 százalék körül. Lehangolóbb a kép, ha azt vesszük, hogy Budapest nélkül a magyar gazdaság nem létezik. Mert amíg Budapest fejlettsége rendkívül magas – Budapest Pest megyével egy statisztikai térséget alkot, de a közép-magyarországi régió fővároson kívüli része »lehúzza« Budapest teljesítményét –, addig a többi régió, a nyugat-dunántúli kivételével, igen rosszul áll. A négy hazai régió az uniós átlag ötven százaléka alatt található, s ebből a csoportból Észak-Magyarország épphogy eléri a negyvenet. Vagyis a budapesti régiót leszámítva az összes többi térséget be kellene „indítani”, és a felzárkózási folyamatot esetleg úgy ütemezni, hogy egy-egy fázis elérése rövidebb idő alatt érzékelhető legyen a lakosság szélesebb rétegei számára, hogy legyen sikerélmény és még erősebb ösztönzés a további konvergenciára.”