Magyar atom

„Ebben a mesterségesen felajzott, egy stratégiai kérdést szánalmas módon kampánytémává silányító hangulatban kezdi meg a paksi bővítésről szóló törvény vitáját a parlament. Kár érte, mert mint az idézett érvkészlet is mutatja, a vita még véletlenül sem az energiastratégiáról, a megállapodás mindenki által jogosan várt részleteiről, szakmai kérdésekről folyik majd, hanem a másik oldal lejáratásának eszközévé sekélyesedik. Ha tényleg sorskérdésről van szó, akkor még inkább megbotránkoztató, ha valódi érvek ütköztetése helyett hitkérdéssé degradálódik a Paksról folyó diskurzus. A kibontakozó, nemcsak a kormányzó pártot, de a potenciális partnert is sértő vita szánalmas eszközrendszere kívülről nézve nemcsak rossz színben tünteti fel Magyarországot, de olyan mellékvágányra visz, amely gyengíti a nemzeti érdekek védelmének hatékonyságát. Csak ronthatja a magyar pozíciókat keleten és nyugaton egyaránt, ha alapvető külpolitikai kérdésekben nem tudunk közös nevezőre jutni. Még rosszabb, ha egy már meglévő konszenzust áldozunk fel kisstílűen a rövid távú pártérdekek oltárán. Mert mint a 2009-es parlamenti szavazás is mutatja, Paks bővítésének kérdésében azért mégis csak egyetértés volt a hazai politikai eliten belül, s azt sem kérdőjelezte meg senki, hogy e beruházás megvalósításának toronymagasan a Roszatom a legnagyobb esélyese. Erkölcsi alapjuk a mostani döntést bírálni egyedül a nukleáris energiát mindig is ellenző zöldeknek van, álláspontjukat azonban a társadalom döntő többsége nem osztja.”