„Majd megszületett a magyarázat is: kivárnak és csendben figyelnek, hogy aztán a fiatal értelmiség bontsa ki az összes részletet. Ezek szerint azért kell kivárni és csendben maradni, mert Janukovics rövid távú, oroszbarát érdekeinek megfelelően átmenetileg kicsit jobb volt a magyar kisebbségek helyzete. Most tekintsünk el attól, hogy egészen eddig ugyanezek az emberek minden lehetséges alkalommal elmondták, hogy minek a puhapöcsű várakozás, tessék izomból belemenni a szomszédokba, és követelőzni, mert majd attól lesz jó a magyar kisebbségeknek, ez az érvelés számos ponton erkölcstelen és hibás.”
Igazából már megszoktuk, hogy vannak olyan közírók, akik egyirányú heves érzelmeket tanúsítanak felénk, a vincentesektől Tallián Miklósig, de nekünk sajnos túl sok az elfoglaltságunk ahhoz, hogy minden kommentárjukra reagáljunk. A több mint fél évtizede folyamatosan ugyanazt a cikket író Tallián most megint egy mandineres posztra, Galaxisriporter/Turul kolléga cikkére hivatkozott a fenti hvg-s gondolatmenetében, rögtön erkölcstelenséggel is megvádolva minket.
A Mandinernek elődlapjaival, a Reakcióval, és az UFival egyetemben van egy tizenöt éves története, folyamatosan foglalkoztunk külpollal, nemzetpolitikával is. El lehet olvasni, vissza lehet keresni, pl. itt van tematikus cikkeink egy része a külhoni magyar vagy határon túli magyar címkék alatt, vagy 2007-es „kormányprogramunk" külpol fejezetei.
Amit Tallián ír rólunk, miszerint „egészen eddig ugyanezek az emberek minden lehetséges alkalommal elmondták, hogy minek a puhapöcsű várakozás, tessék izomból belemenni a szomszédokba, és követelőzni, mert majd attól lesz jó a magyar kisebbségeknek”, egyszerűen NEM IGAZ. Soha nem volt ez a külpolitikai, nemzetpolitikai irányvonalunk, s ha kellett, a mainstream avagy radikális jobboldali kardcsörtetéssel is vitatkoztunk.
Külön kiemelem a Tallián által hivatkozott Galaxisriporter/Turul egy Erdély, RMDSZ-témájú cikkét korábbról. Turul kolléga, aki Tallián mai írása szerint minden lehetséges alkalommal a szomszédokba való izomból belemenést javasolta, arról írt itt:
„A Fidesz eddigi politizálása alapján kérdéses, hogy mennyi remény van rá, de nagyon jó lenne, ha a párt és a kormány is elfogadná végre: a külhoni magyar pártok közül mindenkit partnerként kell kezelni, aki a helyi magyar közösségek támogatását bírja, legyen szó akár a Hídról, akár az RMDSZ-ről. Hogy a Fidesz vezetői szívének kedves vagy kevésbé kedves politikai erőről van-e szó, az a magyar nemzeti érdekek szempontjából erősen másodlagos.”
Vagy itt egy cikkünk a felvidéki diáktábor-háborúról, a megosztás ellen érvelve. „A szlovákiai magyar érdekképviselet ilyen alattomos, magyarországi segítséggel belülről való rombolása semmiképpen sem vezet jó irányba.”
Tudunk olvasni, értelmezni?
Tallián tehát egyszerűen csúsztat. Vagy hazudik, ahogy tetszik. Vagy egyszerűen el sem olvassa azt, amiről – és azokat, akikekkel – vitatkozik. Vagy elolvassa, és képtelen értelmezni. Vagy nem akarja. És ezekből ír cikkeket. Nem tudom, melyik a rosszabb. Nem először teszi ezt egyébként, Tallián egy zárt újságírói fórumon is simán bedob el nem hangzott, le nem írt, de nekem tulajdonított „idézetet”, hogy azzal vitatkozzon és ezzel engem inszinuáljon. Ezt hívják szalmabáb-érvelésnek. Elismerem, Tallián Miklós aranyfokozatú mester benne.
„De hát mit tud Sikorski, a régió egyik legelismertebb diplomatája a magyar jobboldali értelmiséghez képest” – teszi fel a kérdést a végén. Jó kérdés, ma este lehet, hogy találkozok Sikorskival, megkérdezem tőle, rendben, Miklós?
