„Ha az oroszellenes és nacionalista jelszavak mellett Európa nevét is zászlajára tűzte a Janukovicsot elzavaró, alakulóban lévő új hatalom, akkor legalább a látszatra adnia kellene egy keveset. Ugyanez fordítva elmondható Brüsszelről is. Ha Klicsko vagy akár a szélsőjobboldali Tyahnibok jó volt előretolt csatárnak a Moszkvával folytatott geopolitikai harcban, akkor most, a meccs megnyerése után illene hangosan jelezni Kijev formálódó vezetésének, hogy a gólok megünneplése közepette nem való lerúgni a nézők fejét.
Kárpátalján a magyarok feszülten, szorongva, de többnyire távolságtartón szemlélték a vérfagyasztó történéseket. Ez a közel százötvenezres közösség Európát választja Oroszországgal szemben, hiszen akadálymentes kapcsolatot akar tartani Magyarországgal, élvezni akarja a mozgásszabadságot, és jólétet remél a nyugati iránytól, bárki is képviselje azt. Ugyanakkor a kárpátaljaiak az utóbbi negyed évszázadban semmit sem kaptak Kijevtől, így a hatalomért ölre menő politikusok nevei érdektelenek számukra. A most megsemmisített nyelvtörvényt Janukovicsék az orosz ajkúaknak készítették, a magyar határ mentén csak egyetlen baj volt vele: a gyakorlatban nem működött. Amiből persze még véletlenül sem a jogszabály eltörlése kellene hogy következzen, sokkal inkább annak hatékonyabb érvényesítése.”