„Index, Cink, 444!, stb… és szerzőik, kiknek semmi sem szent. Kik abból élnek, hogy mások eredményein gúnyolódnak. Mi pedig megtűrjük őket. Egyiket sem vágjuk nyakon valamelyik sarkon, miközben hazafelé, a hívogató, de csúnyán kiült foteljük felé igyekeznek. Pedig egyiküknek-másikuknak kijárna néha egy-egy pofon. Vagy kijárt volna, mikor még kicsúfolt és kiközösített, pattanásos tinik voltak, amikor nőttön-nőtt bennük a kisebbségi komplexus – de ez legyen az ő problémájuk…
A mi problémánk az az, hogy teleszemetelik (a végtelenített és üres szabadság jelszavára hivatkozva) a nyilvánosságot. Minket pedig zavar a szellemi mocsok.
Így tették ezt a kalocsai mintás olimpikonjaink versenyruháinak láttán is. A cink, az Index és 444.hu »hírportálok« gyűlöletkufár szerzői egymást letaposva igyekeztek alázni a sportolók felszerelését. Szinte kórusban kiabálták: „kalocsai ribancrendszám”. Mert a fenék fölött is kalocsai minta látható és mert nekik erről értelemszerűen azok a prostituáltak jutnak eszükbe, akik ugyanide nonfiguratív ábrákat szoktak tetováltatni. De valójában azért gúnyolódnak, mert magyar népviseleti motívumról, mert hagyományokról, s mert valami értékesről van szó. Ez pedig nekik mindig fáj. Hisz ők képtelenek bármilyen értéket előállítani.”