Svájci laboratórium

„Svájc azért válik kísérleti laboratóriummá, mert az Európai Uniónak történetében először komolyan foglalkoznia kell a bevándorlás és az integráció nehézségeiből adódó társadalmi problémákkal. Míg az EU fokozatos bővítése, Európa kapuinak megnyitása kétségtelenül hosszan tartó békét teremtett az egykor megosztott kontinensen, az utóbbi két évtizedben tapasztalt hatalmas népvándorlás társadalmi feszültségekhez vezetett, amelyekről Nyugat-Európa állam- és kormányfői mintha nem akarnának tudomást venni. A problémákat felemlegető politikusokat és pártokat szélsőségeseknek, idegengyűlölőknek titulálják – igaz, sokszor illenek is rájuk ezek a jelzők –, majd csodálkoznak azon, hogy a problémák kibeszéletlensége és szőnyeg alá söprése miatt ezen csoportok népszerűsége folyamatosan növekszik. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament prominens tagjai a svájci népszavazás után tegnap is csak fenyegetőzni tudtak, és a súlyos következményekre figyelmeztették Svájcot. A nyilatkozatáradatban egyedül Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszternek volt néhány józan szava. Mint mondta, az ügyet Európának komolyan kell vennie, a népszavazás eredménye pedig »egy kicsit azt bizonyítja, hogy ebben a globalizált világban az emberek kényelmetlenül érzik magukat a személyek korlátlan, szabad mozgása miatt«. (...)

A svájci helyzet uniós kezelése precedensértékű lehet. Végre valódi párbeszédet indíthat el Európában a népvándorlás kérdéséről, az EU fenyegető fellépése azonban felbátoríthatja a bevándorló- és EU-ellenes pártokat, tovább növelve a protekcionizmust és a bezártságot támogatók arányát abban az Európai Unióban, amelynek legnagyszerűbb vívmánya kétségtelenül az áruk és személyek szabad mozgásának megvalósulása.”