Elvette már az e hetit?

„Pártunk valamiért úgy látja, hogy a házasság, mint olyan, talán veszélyben van: liberális aknamunkások hánynak fittyet neki, anarchista rikoltozók kiabálják túl szelíd, bársonyos hangját. Márpedig a Párt – félreértés ne essék – nem csak egyszerűen egy párt, amely saját politikai szakértelmét viszi az államirányítás zsibvásárára, hogy elegendő vásárlói érdeklődés esetén annak ellenértékéből etesse otthon az éhes csimotákat; az általa gründolt Kormány nem csak közös ügyeink derék házmestere, aki kicseréli a lépcsőházban a kiégett izzót és gondoskodik arról, hogy a kukákat rendben ürítsék, és a trehány Szabóék se a biciklitárolóba pakolják a tavalyi karácsonyfájukat. A házasság meg lesz itten védve, kérem szépen. Ha kell, majd a baráti Iránból hívunk házasságvédelmi szakértőket!

Mert a mi Pártunk és Kormányunk nem áll meg a küszöbön. Magától értetődően bejön a lakásba, kinyitja a fridzsidert, elmajszolja a gyereknek félretett Balaton szeletet és megkérdezi, hogy mikor locsoltuk utoljára a fikuszt. Most éppen az ágy szélén ücsörög, arcán őszinte, lelkes érdeklődéssel. A mi Pártunknak és Kormányunknak ugyanis mindenhez köze van. Gyóntatóatyánk, háziurunk és őrangyalunk is egyben (nem csoda hát, hogy nem olcsó) – és ennek szellemében rendezi most meg a Házasság Hetét. Aki mindezért esetleg pofátlan kukkolónak, perverz leselkedőnek tartaná, inkább magában keresse a hibát!”