Kampányfasizmus

„Mindez amolyan szükségszerűség. Horthy szobra pont úgy, mint a holokamuzás, könyvégetés, véletlenszerű abdai szobordöntés. Ez a demokrácia mellékhatása. Nem volt a rendszerváltáskor orvosunk vagy gyógyszerészünk, akinek kikérhettük volna a tanácsát, hát így jártunk. A rendőr nem vághatja pofán csak úgy félfordulatból a baloldali polgárjogi aktivistát, hát a náci barmokkal sem teszi meg ugyanezt. Érdekes, hogy például Németországban tudták ezt másként csinálni, nem lett demokratikus deficit azonnal, ha elvertek pár tucat szélsőjobbost, persze mostanra már ők is sokban felzárkóztak hozzánk. Nem hiába mondta Orbán, hogy példaértékű lesz Európában mindaz, amit csinálunk. Kissé aktualizálva azt is mondhatjuk, hogy: »a magyarok kampányüzeneteitől mentsen meg az uratok titeket európai polgárok!«

Szóval ez az egész kampányfasizmus múló jelenség. Csehországban például azt a fajtáját űzik, hogy söröznek az emberek, aztán elmennek egy cigány házához és ordibálni kezdenek az európai felsőbbrendű civilizáció nevében, majd vizelnek egy jót az út szélén, nyilván ugyanezen felsőbbrendűség nevében. Budapesten ezen sportnak mostanában a jelmezbállal összekötött fajtája dívik. Fekete egyenruhás, szánalomra méltóan egyszerű arcok végigbotladoznak a városon, meghallgatják a százszor meghallgatott szélsőjobb közhelyeket, majd hazamennek. Vidéken ilyen akciók mostanában nincsenek, mert annyi embert nem tudnak már összetoborozni, hogy vonulni tudjanak, a megszokott tíz ember pedig elfér a kocsmában, nem kell kijönniük onnan, üvöltözni bent is tudnak, ráadásul zenegép is van, amiben ott a Kárpátia és Bódy Guszti is, mert ugye ők lennének a kedvencek.”