„Horváth András (most már csak volt) adóhivatali munkatárs tavaly novemberben azzal hökkentette meg a közvélemény naivabb hányadát, hogy sajtótájékoztatón jelentette be: a NAV elnézően bánik a kiemelt adózókkal, bizonyos, rendszerszerűen űzött csalási formák fölött gyakorta szemet huny, és az áfacsalásokra épülő, jobbára az élelmiszer-kereskedelemben működő hálózatok a hatósági impotenciának köszönhetően évente ezermilliárdos nagyságrendű kárt okoznak az államnak, vagyis mindannyiunknak. (...)
Horváth András bejelentésével kapcsolatban három konkrét eljárásról tudunk. A bűnüldözők a leggyorsabban a bejelentőre, Horváth Andrásra csaptak le: házkutatást tartottak az otthonában, és elkobozták az áfabotrányt dokumentáló iratait. Célkeresztbe került a (volt?) LMP-s Vágó Gábor is, aki a politikai karrierjéből hátralévő hónapokat tette rá, hogy (ahogyan ő fogalmazott: magányos Rambóként) tisztázza az áfaügyet. Az ő esetében a NAV érezte halaszthatatlannak, hogy preventív adóvizsgálatot végezzen a képviselő két hónapja bejegyzett, eddig semmilyen gazdasági tevékenységet nem végző, ám a vagyonbevallásában így is feltüntetett kft.-jében. És végül – egy tegnapi hír szerint – a Polt-féle főügyészség is felébredt, és nyomozást indított hivatali visszaélés, adócsalás és csalás bűntettének gyanúja miatt (vajon miért, ha egyszer Horváth András a hivatalos állami álláspont szerint csupa sületlenséget beszélt?), amely »folyamatosan és időszerűen halad«.
Meg lennénk lepve, ha ez a folyamatos és időszerű vizsgálat még a választások előtt eljutna addig a végkövetkeztetésig, hogy itt bizony a magyar állam csúnyán le lett húzva, amihez – ha mással nem, hát a szemérmes félrenézésével – az adóhatóság is hozzátette a magáét. Azon viszont nem csodálkoznánk, ha addigra Horváthnál is találnának valamit, csak hogy tudja, hol a helye. Ezen az éghajlaton Rambók helyett inkább Dugovics Tituszok teremnek.”