Legyen más!

„Akárhogy forgatjuk a dolgot ez bizony kudarc. Ahova több lépcsőn át ereszkedett le a párt. Az okairól és a hátteréről bővebben írok a hvg.hu-n. Először is 2010/11 során nem tudta kihasználni az LMP a választási siker felhajtó erejét. Nem tudta képzeletmozdítóan megfogalmazni és széles körben érzékelhetővé tenni a rendszerkritikai mondandóját és ökoszociális vízióját. Nem bővült érdemben sem a taglétszáma és a szervezeti hálózata, sem a szellemi holdudvara. Elveszítette a néhány pillanatig legalábbis felsejlő esélyét, hogy 2014-re a Fidesz váltópártjává nőhessen fel, vagyis, hogy ökopolitikai identitását képviselve integrálja a Jobbikon kívüli ellenzéki térfelet, magához húzva a kétharmados vereséget szenvedett baloldal szavazóinak nagy részét.

2012 őszére aztán elveszítette annak az esélyét is, hogy integrálja a két hagyományos pólus közötti kezdeményezéseket. Hogy meghatározó erőként magához kösse a magukat szintén a hagyományos jobboldal és baloldal pártjaival szemben állóként vagy legalábbis tőlük függetlenként meghatározó pártokat, pártkezdeményeket, mozgalmakat, a Millát, a Szolidaritást, a 4K!-t, a Kalózpártot, Szili Katalin pártját, illetve az Élőláncot, a Váralját, az Ángyán –féle ökoszociális konzervatívokat stb. És velük Új Pólust alkotva 2013 őszére, a jelöltállítás idejére az MSZP-vel egyenrangú tényezővé emelkedhessen. Ami szintén nem lett volna könnyű feladat, de azért nem volt eleve reménytelen ügy.

A harmadik lépésben, 2013 elejére elveszítette a párt azt az esélyt is, hogy az egyfordulós választás teremtette kényszerhelyzetből azzal vágja ki magát, hogy kezdeményezője lesz egy olyan nemszeretem technikai választási koalíciónak, amely önálló pártlisták állítását feltételezi, de az egyéni választókerületekben az Együtt mellett az MSZP-vel és a DK-val is vállalkozik az egyeztetett jelöltállításra. Az együttműködés előre kinyilvánított célja azonban csupán egy jogállamot helyreállító és új, az alsó 80%-nak kedvező adó- illetve teherelosztási rendszer, valamint új, kétfordulós, 3%-os küszöbű választási rendszert elfogadtató átmeneti kormányzás. Megnyitandó a pályát új politikai szereplők előtt, remélve a jobboldali térfél újraszerveződését is, a szabadelvű demokrácia konszolidálásához partnerként számba vehető középjobb párt, pártok jelentkezését. 2013 elején ugyanis már csupán egy efféle tudatos önkorlátozás, sajátos mediátori, gyógyító szerep vállalása adhatott volna még esélyt arra, hogy legalább a saját belső egységét megőrizhesse a párt.”