„Igen, az ellenfél most jól szólalt meg, tisztelt hölgyeim és uraim, amennyiben újra egy hangnemben üvölt a bukott baloldal csahos kórusa. Hatalmas erőfeszítések árán, összeesküvések, árulások, megannyi nemzetelleneskedés, a magyarság kárára történő áskálódás árán sikerült eljutniuk oda, ahonnét 2009-ben elindultak. Összenőtt, ami nemhogy összetartozott, de mindig is össze volt nőve valójában, egytestű, háromfejű sziámiiker-sárkányfogvetemény. Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány, mindenki együtt. Volt értelme öt évig szórakozni. (Még Kuncze Gábor is ott lesz valahol, ha jobban megnézzük.) Eddig ment a nyafogás, hogy nincs összefogás. Na most van.
Zsigó Róbert jól mutatott rá: a személyes hatalmi ambíciók mindent fölülírtak a baloldalon. Akkorák a személyes hatalmi ambíciók, kérem, hogy Bajnai gyakorlatilag lemondott a miniszterelnök-jelöltségről, Gyurcsány nem is ambicionálta már évek óta, Mesterházy Attila pedig karácsony óta próbálja összerakni a gyerek legóját. Ekkora személyes hatalmi ambíciókat még ember nem ambicionált, ezek az ambiciózus ambicionálás közben észre sem vették, hogy ez nem is ellenzéki koalíció, hanem koalambíció. Ekkora személyes hatalmi ambíciókkal csoda, hogy beférnek egy fájnifogba.
Ez az ellenzék hatalmi ambíciójában egészen addig merészkedik, hogy indulni próbál a választásokon. Ennél merészebb ambíciók már csak az új SZDSZ-nek is nevezett LMP háza táján szoktak fölrémleni.”