Milyen pártot alapítanék?

Az előző bejegyzés után kaptam pár levelet, amelyben azt kérdezték kedvesen vagy kevésbé kedvesen, hogy akkor most milyen pártot fogok alapítani. Először is: alkalmatlan lennék politikusnak, ezért valószínűleg nem fogok. De a kérdést nem szeretném megkerülni: ha mégis alkalmas lennék, olyan pártot tudnék elképzelni, amely tudatosan szembemegy azzal, amit ma politikai logikának és a politikai verseny természetes rendjének gondolunk. Egy olyan pártot, amely nem fél együttműködni egyetlen más párttal sem, amelyik nem ismeri az elhatárolódást és vak minden démonizálásra, amely a politikát nem jók és rosszak küzdelmének gondolja, amelyik meggyőzni akar és nem kioktatni. Egy magyar pártot, amelynek minden másik magyar potenciális szövetségese. Ez nem valami romantikus összeborulást jelent, hanem annak felismerését, hogy egy csónakban ülünk: akár konzervatívak, akár liberálisok, akár szocialisták vagyunk, akár szeretjük, akár megvetjük egymást. Talán egy mérsékelt párt lenne, amely leginkább a mértékletességet szereti, alapvetően persze konzervatív-liberális, de leginkább magyar, nyitott minden itt élő iránt, legyen az jobbos vagy balos, mert ha másban is hiszünk, hazánk csak egy van. Talán Nemzeti Minimum lenne a neve, talán Józan Ész, bár a minimumból biztos paródiát csinálnának, a másik meg leírva nagyon hülyén néz ki, de valami ilyesmi. Ugye, milyen jó, hogy nem leszek politikus:)