„A »magyar érdeket« összegezve elmondhatjuk, hogy hazánk európai uniós tagsága jó dolog, és anyagilag is kedvező, hogy nettó haszonélvezői vagyunk az uniónak. Hazai és uniós viszonylatban is egyaránt rögzíthetjük, hogy a gazdasági növekedés legfrissebb mutatószámai optimizmusra adnak okot, és a fellendülés első összeurópai jelei már kezdenek kirajzolódni. Ugyanakkor a hazai és uniós teendők döntő része még előttünk áll: leginkább az, hogy a gazdasági fellendülést fenntarthatóvá tegyük. Az Európai Unió növekedési terve, az Európa 2020 Stratégia, a közösség 2014–2020-as pénzügyi kerete és az új gazdasági kormányzás szabályai ezt a célt szolgálják.
Magyarországnak is szüksége van egy új EU-konform stratégiára, amelynek az Európai Unió, mint politikai-gazdasági szövetség és értékközösség keretében – és nem annak ellenében – kell megszületnie. De a vágyak felsorolása nem elegendő. A stratégiában számokat, mértékeket, felelősöket kell felsorakoztatni. Közben a legfontosabb hazai feladat nem lehet más: drasztikusan »neki kell esni« az uniónak, hogy még jobban álljunk jól az uniós pénzek lehívásával, és B-tervet kell arra készíteni, ha ezek a források bent ragadnak, vagy eltűnnek a ködben.”