„A cél egyértelmű: éljünk folyamatos bűntudatban, semmisítsük meg hagyományrendszerünket, amelyből bűneink következtek, vezekeljünk fölajánlva magunkat és értékeinket, amelyeknek még a birtokában vagyunk.
A Népszabadságban interjú jelent meg Christian Hartmann hadtörténésszel, a Bundeswehr Egyetem tanárával, aki a Barbarossa-terv egyik legfelkészültebb szakértője, és alapos könyvet is írt a Szovjetunió megtámadásáról. Most a doni áttörés évfordulója adott okot arra, hogy nyilatkozzon. Nem fukarkodik a bombasztokkal, megjegyzem: ez a liberális értelmiség jellemző tulajdonsága. Szavaiból az derül ki, hogy a magyar haderő nem háborúzni, egyenesen »emberirtani« ment ki a keleti frontra. Fölállít egy sorrendet is, amely szerint a román katonák voltak a legkegyetlenebbek, de utánuk mi, magyarok, a mi honvédségünk következik. (...)
Hartmann nemcsak az adatokban, de több következtetésben is téved vagy csúsztat. Szerinte minél hátrább volt egy magyar alakulat a fronttól, annál féktelenebbül vetette bele magát a népirtásba. (...)
Világos, hogy Hartmann nem tehet semmiről. Tipikusan az az értelmiségi, akit futószalagon gyárt a liberalizált német rendszer. A buzgó Hartmannok egy darabot sem hagynak a német identitásból és hagyományrendszerből, a kultúrából. Ez egy új, manipulált és épp a manipulációra létrehozott értelmiség, amelyet csak a szélsőségesen liberális elveknek való megfeleléssel engednek előrejutni a pályáján. Ez az az értelmiség, amely a német múltat és mentalitást a hitleri hatalom tizenkét évére kompresszálja. A folyamat, az új liberális német értelmiségi generációk felnevelése vezetett oda, hogy – kis túlzással élve – a híres német munkamorállal és gazdasági teljesítménnyel tartatják fönn az új világrend urai az egyre eltorzuló uniót mint a világkormány felé vezető út egyik fontos lépcsőfokát.”