„Álságos, demagóg, cinikusan érdekorientált politikai nyilatkozatokkal próbálja a Nyugat mindegyre a fejünkbe sulykolni, hogy az Európai Unió a bőségesen termelő és fogyasztó, jog- és értékkövető, tisztességes polgárok otthona, és ha valaki kívülről bebocsátást nyer, csak akkor tűrik meg maguk mellett, ha rövid időn belül olyanná válik, mint a munkájuk gyümölcsét reklámfilmbe illő jólétben majszoló »őshonosok«. (...)
Senki nem állítja, hogy az egyenlőség méltányos elvét alattomosan kihasználó, dolgozni nem akaró be-, vagyis innen kivándorlók jogosan élősködhetnek bármelyik állam nyakán. Ha azonban összevetnénk a tőlünk elszippantott szellemi és kétkezi munkaerő által hozott hasznot a külföldön kifizetett szociális segélyek összegével, mérget vehetünk rá, hogy a mérleg nyelve egyértelműen előbbi felé billenne. Ennek ellenére a Nyugatnak jobban fekszik, ha e sorok íróját és olvasóit is inkább olyan potenciális senkiházikként könyveli el, akiket jogosan kezelhetnek másodrangú uniós polgárokként.”