Szavazhatunk-e erre a baloldalra?

„A külön lista és a koordinált jelöltállítás mellett szólt az a legitim, bár már akkor is igen sántító érv, hogy nem mosódnak egybe a hiteles és kevésbé hiteles szereplők, nem kell azonosulni minden párttal, majd a választó eldönti, melyik szereplő állíthat kormányfő-jelöltet. A sántításból mára teljes paralízis lett: az új, egységes, dekorelemekkel és biodíszletekkel tarkított MSZP-lista semmilyen előrelépést nem jelent.

Csak Bajnai húzza rá valamiért a régi indoklást az új felállásra: »A közös lista szimbolizálja a sokféle választói akaratot, nem jelenti a részt vevő pártok egyesülését, mindenki megőrzi saját identitását.« Dehogy őrzi. Ha volt is ilyen, annak most vége. A szavazó eddig is tudta, hogy ezek összetartoznak, egészen hasonló az identitásuk, csak éppen taktikáztak. A szavazótáboruk ettől nem bővül, ellenben új szavazókat most már biztos nem tudnak megszólítani, hiszen azok nem éppen baloldali gondolkodásúak.

Mindez sajnos nem a baloldali szavazótábor magánügye, ugyanis nincs harmadik, szabadság- és piacpárt blokk, amely hatékonyan, erőből tudna szembeszállni a bal- és a jobboldali szocialista etatizmussal (a látszólag kívülálló LMP-t és a Bajnai mögül előbb-utóbb nyilván kihátráló PM-et természetesen nem tartjuk ilyen erőnek). A szabadság- és piacpárti, szűkebb értelemben vett liberális és/vagy konzervatív szavazó nemigen tud mit kezdeni az »új« helyzettel, el kell döntenie, melyik blokkot tartja a kisebbik rossznak: a NER tudatos autokrácia- és nepotizmus-építését, vagy a baloldal inkompetens, káotikus, szakszerűtlen szervezkedését.

A baloldal semmilyen látható következtetést nem vont le 2010-ből, az ahhoz vezető útról. Semmilyen alternatívát nem kínál a létező fideszes őrülethez, semmilyen komolyan vehető elképzelése nincs a tennivalókról, csak sodródik a populizmus örvényébe. És minél nyilvánvalóbbá vált ez, annál harsányabbá vált a frusztrált értelmiségi kórus: Ösz-sze-fo-gást! Ösz-sze-fo-gást! Na, megvan az összefogás. És?”