Az elnök jogkörei

„Az ország első számú hivatalnoka – kis túlzással így is nevezhetnénk a köztársasági elnököt. Alá kell írnia egy rakás papírt, amit elé tolnak – mérlegelési lehetősége alig van. Ha valami kifogása van és visszadobja a törvényt, a kormány vagy a törvényhozó hatalom általában megtöri az elnöki vétót, és a tervezetet másodszorra is ugyanolyan formában fogadja el. Így az elnök jó esetben csak a társadalom lelkiismerete lehet, ám Szlovákiának ebből a szempontból nem volt szerencséje, főleg nem az utóbbi tíz évben. Marad még a reprezentálás: fogadni más államok első hivatalnokát vagy valóban befolyásos politikusait, jópofizni velük, fát ültetni, operaelőadásokra járni és díszebédet adni.

Lehet, hogy ez megváltozik. Nem tudjuk, Robert Fico milyen okból akarja otthagyni a kormányhivatalt, ám azt nehéz elképzelni, hogy beéri a papírtologató, kirándulgató államfő szerepével. Egyrészt nem ilyennek ismerjük, ehhez túl aktív és ügybuzgó, másrészt még fiatal, az ilyesmit 65–70 felett élvezik igazán a politikusok. Ficónak emellett pártjában abszolút tekintélye és szinte abszolút hatalma van. Az idei év nagy kérdése az elnökválasztás eredménye mellett az lesz, változik-e a köztársasági elnök jogállása. Ha véletlenül jobboldali jelölt nyer, erre aligha kerül sor, ám Fico győzelme esetén biztosan előkerül a téma. Ebben az ügyben azonban kivételesen a Smer nem tud egyedül dönteni.”