Most akkor

„Az olyannyira vágyott közös lista létrehozásával a külön lista előnyei megszűnnek. Azoknak, akik eddig azzal nyugtathatták magukat, hogy a külön listák révén a számukra legszimpatikusabb ellenzéki pártra szavazhatnak, s közben csak egyik orrlyukukat kell befogniuk – elfogadva, hogy kedvenc pártjuk a »nem kedvenccel« szövetkezik majd –, most azzal szembesülnek: visszatartott lélegzettel kell voksolniuk, nincs válogatási lehetőségük. Ugyanakkor a pártoknak is be kell látniuk, hogy nyitniuk kell az őket eddig bírálók felé is.

A közös listának valamennyi, a Fideszt leváltani akaró szavazóra igényt kell tartania. Ez az egész konstrukció értelme. Nem lehet többé »liberálisozni«, »szektázni«, »szocizni« egymást és egymás támogatóit. Az eltérő ellenzéki miliők tagjainak kezelniük kell az eltérő beszédmódból, kulturális kódokból eredő ellentéteket. Márpedig a legtöbb vita, a kölcsönös sértegetések sora éppen abból származott, hogy gyakran nem értették, miről beszél a másik, kikhez szól, miért úgy mondja, s egyáltalán, milyen logikát követ. A tét nem kicsi, mert a választás nem lefutott. A Fidesz közel nyolc éve a legerősebb párt, de már jó ideje nincs társadalmi többsége. A rezsikampány sikeres, de komoly népszerűség-növekedést csak 2013 első felében hozott a kormánypártnak. (...)

Ha az ellenzék képes a közös kampányra, azzal valóban meglepheti a Fideszt. Mert persze most kell egy közös kampány. A mindeddig három (vagy több) párhuzamos kampányra készülő pártoknak közös csomagot kellene villámsebesen összepakolniuk. Az Orbán-ellenes egységfront eleve a kormány elleni tiltakozás felé löki ezt a közös kampányt, amit csak erősít, hogy legfőképp a Fidesz-kritikát illetően van egyetértés a szövetkezők között. Valamit azonban emellett kellene mondani a jövőről is, megtalálva a politikai tartalmak metszetét. Ez annál is fontosabb, mert az összefogás önmagában csak félmunka. Ha minden kimutatható szövetségpárti demokratikus erőt figyelembe veszünk, akkor ők valahol az MSZP–SZDSZ 2007–2008-as támogatottságánál tartanak. Az összefogás ténye mutathat erőt, és Orbán leváltásának reális lehetősége választókat mozgósíthat. Ám ezenfelül szükség lesz az esély esélyét igazoló kampányra, amely azoknak a csalódottaknak is mond valamit, akik tényleg kíváncsiak arra: mi lesz utána?”