Nem veszek vissza a tempóból

„Az jól látható és hallható a Fidesz kommunikációjában, hogy elsősorban önre tüzelnek, »Gyurcsány-koalícióról« beszélnek. Mi az ön szerepe, feladata a kampányban? Önjáróan felszántja az országot, ahogyan beszélgetésünk idején is teszi vagy háttérbe húzódik, hogy elvonja a kormánypárti tüzet?

Teljesen természetes, hogy a közös lista közös kampányt is jelent, amely során egyeztetjük, hogy melyikünk mit és hogyan csinál. Ebben az egyeztetésben a vezető szerep a miniszterelnök-jelölté. Beszéltem erről Mesterházy Attilával, aki azt kérte: legyek olyan aktív, amennyire tudok. Így fogok tenni. Ahogy ígértem, nem veszek vissza a tempóból, csak azért, mert nem önállóan méretődünk meg.

A vs.hu-nak adott legutóbbi interjújában azt mondta: április 6-ig biztos beáll Mesterházy mögé, utána viszont egyenrangú partnerek lesznek. »Ha győzünk, én nem leszek kormánytag és frakcióvezető sem. Ezzel támogatom a miniszterelnököt« – fogalmazott. Miután közös listán indulnak, így az Összefogást alkotó pártok egyéni támogatottsága most érdemben nem derülhet ki. Milyen pozícióból fog így tárgyalni az esetleges koalíciós egyeztetéseken?

Nem tudom ezt most megmondani. Bevallom, a Demokratikus Koalícióban őrült nagy nyomakodást azért, hogy valaki miniszter vagy államtitkár legyen, nem látok. El nem tudom képzelni, hogy összevesszünk egyik vagy másik kormányzati pozíción. Hiszen ez a kérdés nincs Magyarország húsz legfontosabb ügye között. Nekünk az a fontos, hogy az a centrista, polgári politika, amit képviselünk, része legyen a kormány programjának, és legalább részben érvényre is jusson. Ehhez képest harmadlagos, hogy valakiből a DK oldaláról lesz-e kormánytag vagy sem.

Egy koalíciós Mesterházy-kormányban, amelyben a DK is nyilván érdemi szerephez jut: mi az, amiből semmiképp sem akarnak engedni?

Az elmúlt három hétben újra összeolvastuk a három párt programját. Úgy látjuk, hogy a legfontosabb gazdasági és társadalompolitikai kérdésekben nincsen olyan vita, ami túlfeszítene egy lehetséges, későbbi kormánykoalíciót. Az a különbség, hogy például a magasabb jövedelműeknél milyen szintnél kell bevezetni a második adókulcsot, természetesen nem jelentéktelen vita, de adott esetben könnyen végigtárgyalható. Vagy az a vita, hogy az ötven-százmillió forint feletti vagyonok esetében lehet-e értelmes módon a vagyonadóról beszélni, szintén nem feloldhatatlan. Én vezettem már olyan kormányt, amelyben a nagyobbik partner olykor türelmetlenül viselte, hogy a kisebbik fél túlzottan ragaszkodik valamihez. Éppen ezért türelmet és nagyvonalúságot javaslok hasonló szituációban.”