Olasz lap: a magyarverő, antifa Ilaria Salis foggal-körömmel ragaszkodik a mentelmi jogához
„Nem szabad Magyarországnak kiadni egy antifasisztát sem” – jelentette ki az újdonsült EP-képviselő.
A hivatal közleményét mondatonként párba állítottam két, 1974-ben és 1975-ben keletkezett jelentés egyes részeivel. A hasonlóság döbbenetes, a következtetések levonását rábízom az olvasókra.
Amikor a hivatal magyarázkodik: közel négy évtizede semmi sem változott. A sokakat felháborító, jelentős médiaérdeklődéssel kísért, felkavaró szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügyben lefolytatott vizsgálatot, melyben felmerült, hogy a gyermekvédelemért felelős szervek sorozatosan hibáztak, a Pest Megyei Kormányhivatal nemrég lezárta. Természetesen semmilyen mulasztást nem találtak és felelősök sincsenek.
A hivatal közleményét mondatonként párba állítottam két, 1974-ben és 1975-ben keletkezett jelentés egyes részeivel. Ezek a jelentések a hetvenes évek Magyarországának legnagyobb egészségügyi botrányának feltárása során születtek a hivatalos szervek részéről. E botrány Hajnóczy Péter Az elkülönítő című írása kapcsán robbant ki, amelyben bemutatta az elmeszociális otthonok lakóinak kiszolgáltatottságát és jogfosztottságát.
A hasonlóság döbbenetes, a következtetések levonását rábízom az olvasókra.
2014: „A médiában korábban megjelent információkkal ellentétben, a vizsgálat szerint a gyermekekkel kapcsolatban álló védőnő, gyermekorvos, óvoda, iskola, illetve a gyermekjóléti szolgálat nem észlelte a gyermekek szexuális bántalmazását, ilyen jelzés sem szóban, sem írásban nem történt.”
1974: „Hajnóczy Péter budapesti lakos Miniszter elvtárshoz írt bejelentése alapján Tóth Lajosné min. főelőadó, dr.Villányi Piroska belgyógyász szakorvos és dr. Iván László pszichiáter végzett vizsgálatot a szentgotthárdi szociális otthonban. Összefoglalva: a szentgotthárdi elmebetegeket ellátó szociális otthonban a gondozás színvonala kielégítő. […] Nem az otthon hibája, hogy a beutalást indokoló dokumentációk nagymértékben hiányosak.”
2014: „Nevelőszülőhöz való kerülésüknek oka nem a bántalmazó szülői magatartás, hanem rendkívüli elhanyagoltságuk volt.”
1974: „Gazdaságilag, úgy a lakószobák, mint a szociális helyiségek otthonossá, ízléses modern bútorokkal berendezetté, a padlózatnak műpadlóra és parkettára cserélésével, függönyök, dekorációk, zöld növények elhelyezésével kellemes benyomást keltő hellyé alakult. 1969-71-ben megépült kazánház és mosoda korszerű olajtüzelésű kazánokkal és gépekkel van felszerelve, ezek ugyancsak biztosítékai a kulturáltságnak és kényelemnek. Az intézet egészében példás tisztaság és rend uralkodik.”
2014: „Az átmeneti nevelésbe vétel iránti eljárás során a gyermekeket pszichológus is megvizsgálta, de akkor sem tárt fel szexuális bántalmazásra utaló gyanút. A gyermekek már több mint fél éve nevelkedtek nevelőszülőnél, amikor újabb pszichológiai vizsgálat során szexuális abúzus gyanúja felmerült.”
1974: „Szexuális visszaélések? […] Minden megkérdezett felháborodott cáfoló választ adott. […]”
2014: „A Városi Gyámhivatalnak a nevelőszülői hálózat jelezte a pszichológiai vizsgálatban feltárt gyanút, amely jelzésre a Szigetszentmiklósi Városi Gyámhivatal haladéktalanul büntetőfeljelentést tett, valamint a szülők kapcsolattartási jogát megszüntette a gyermekekkel.”
1974: „A Szentgotthárdi Szociális Otthon gondozási munkájával kapcsolatban tett bejelentést kivizsgáltuk, és ennek alapján a szükséges intézkedéseket megtettük. A vizsgálat eredményéről Önöket szóban tájékoztattuk, ezzel az ügyet lezártuk. A vizsgálatról készült jelentésünket, mint hivatalos ügyiratot, nem áll módunkban kiadni. A szociális otthonok a fővárosi és megyei tanácsok közvetlen felügyelete alá tartoznak.”
Semmi sem jelzi jobban, hogy valójában milyenek is vagyunk, milyen a kultúránk, mint ahogy társadalmunk legkiszolgáltatottabbjairól – például a gyermekekről, elmebetegekről – gondolkodunk, beszélünk. A hivatal szemében és nyelvében nem többek, mint egyszerű tárgyak, amelyekkel az eljárás során véletlenül találkozik a bürokrata.
Felelősségről pedig nem is beszélhetünk, mivel annak elfogadásához először emberségre és empátiára lenne szükség.