„További párhuzam a földhöz fűződő misztikus viszony. Az agrárszektor visszaszorulása az ipar javára a GDP termelésben, a foglalkoztatásban már a Horthy-korban megkezdődött, a szocializmus pedig erőltetett tempóban továbbhajszolta a folyamatot. De még ma is sokan meg vannak győződve arról, hogy Magyarország mezőgazdasági ország, ugyanúgy visszasírják a romlatlan falusi életet és szembeállítják a bűnös várossal, mint hajdanában Szabó Dezső. Mintha nem telt volna el csaknem egy évszázad, nem zajlott volna le a második ipari forradalom is a világban, sőt nem bontakozna ki már a harmadik is, nálunk sokan még az első előtti korba vágynak vissza. A világ élenjáró országai pedig már a Horhy-korban az iparban termelték meg a jövedelmet, ma már inkább a tudásalapú szolgáltatásban. Már megint lemaradunk a múlt visszasírása miatt.
Politológusok jobban tudják, de én látok párhuzamot a politikai helyzetben is. Horthy pont úgy próbált távolságot tartani a szélsőjobbtól és a baloldaltól, mint most Orbán teszi, és mindketten a szocdemek ellen voltak sikeresebbek. A fajvédők ellen hozott intézkedések remekül beváltak a szocdemek ellen is a választásokon, a nyilasokat üldöző rendeletek alapján kommunistákat lehetett agyonverni. (A gyűlöletbeszéd büntetését követelők figyelmébe ajánlom.) A Fidesz választási törvénye valószínűleg jó lesz a Jobbik jelentős pozíciószerzésének meggátlására, de van rá esély, hogy a ballib ellenzéket is a margóra küldi.
A történelem persze soha nem azonos módon ismétlődik. Hasonló helyzeteknek lehet egészen más kimenete, ha más a környezet, ha nem azonos az erők eloszlása, ha mások a használható eszközök. És talán a mítoszok, indulatok ködén ma erőt vehet a józan ész, az ősi jussot követelőknél talán többen vannak a teljesítményben, az eredményben bízók.”