Diszkriminálni nem lehet

„Ki hamarabb, ki később tapasztalhatta meg, hogy a romák is vándorolnak, hiszen uniós állampolgárok, ugyanúgy próbálkozhatnak, mint akárki más. Amellett, hogy bizonyos helyeken jogos az aggodalom, jó példákat is látunk. A 2010-es francia eset elmérgesedett vitaként indult, de jó néhány helyen uniós források támogatásával kezdtek kialakítani lakóhelyeket, és gondoskodni arról, hogy ha valaki tényleg ott akar maradni, legyen iskola, munkahely, közlekedés. Ne zárványként telepedjenek meg, mozduljanak el egy élhetőbb világ felé. 2010-11-ben, amikor az európai romastratégián kezdtünk dolgozni, ezt nem mindenki értette. Németország vonakodott, hogy miért van szükség ilyen uniós keretstratégiára, amikor náluk 70 ezer roma él minden gond nélkül. Utólag már világos, miért van szüksége minden tagállamnak roma integrációs stratégiára, és az erre fordítható uniós támogatási keretre. 

Hogyan lehet elkerülni, hogy ez ne a romák elleni támadássá fajuljon, hogyan lehet beszélni erről?

Strukturálni kell a vitát. Akkor tudunk előrelépni, ha megvizsgáljuk, hogy az európai munkaerő-mobilitás volumene tényleg túl nagy-e. Hogy milyen a migráció költségvetési hatása, és milyen a kiküldött munkavállalók helyzete. Csak a negyedik a roma dimenzió. A mobilitás összességében nem túl nagy: az európai munkaerő 3 százaléka él és dolgozik máshol, mint ahol született. Ez nem nagy szám, ha azt vesszük, hogy mindenki szabadon mozoghat. Azt kellene belátni, hogy az igazi kockázatot nem a fogadó ország, hanem a küldő ország vállalja, ahol egyes szakmákban, szektorokban az agyelszívás tényleges probléma. A jelenlegi munkaerő-mobilitás nem optimális mindenkinek, de nem a korlátozás a megoldás. Egyes országok nagy vérveszteséget szenvedtek. Én is gratulálok Lettországnak, mert be tudta vezetni az eurót, de emberi tőkében nagyon sokat veszítettek az elmúlt tíz évben. Meg kell fordítania az elvándorlási tendenciákat. Lettország kis lélekszámú ország. Ha a britek vagy mások kvótákat vezetnek be, attól a lett kérdés még nem oldódik meg.

Lát-e olyan jeleket, hogy keleti vagy déli tagállamok ellenlépéseket fontolgatnak?

Persze. Sokszor figyelmeztettük azokat, akik feszegetni kezdték az emberek szabad mozgását, hogy ez nem önmagában álló jog és lehetőség, hanem egyike a négy szabadságnak, amelyek összességükben alkotják az egységes piac logikáját. Ezen belül kell méltányos, kölcsönösen előnyös mechanizmust kialakítani. Nem lehet kibújni az egységes piac egy része alól, mert az megítélésem szerint nagyobb költséget jelent, mint szeretném. Nem lehet, hogy egyes országokra négy szabadság vonatkozik, másokra kettő és fél. Montenegró 5-10 év múlva uniós tagország lesz, jó esélye van rá. Vajon Montenegró migrációs potenciálja veszélyt jelenthet bármilyen uniós tagországra? Aki ezt felveti egy komoly vitában, magát teszi nevetségessé.”