Elszólta magát a nemzet ripacsa, Nagy Ervin borította Magyar Péter cinkelt dominóit
Nem véletlen, hogy Magyar Péter nem szereti, ha a hívei megszólalnak a sajtóban, mond ő pont éppen elég hülyeséget.
Ft
Ft
4°C
2°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai Előfizetés
12. 11.
szerda
Az Esztergomi rondella
2014. január 31. 09:17
Tizenegy éve minden reggel John Lukacsra gondolok, a XX. század és az újkor végében leírt mondatára, amely a zászló láttán a „nemes és szép” dolgok állandóságára figyelmeztet.
2014. január 31. 09:17
Megjegyzés: ezt a szöveget az Európa Kiadó kérésére írtam egy, a kilencvenéves John Lukacsot köszöntő, könyvárusi forgalomba nem kerülő kötetbe.
Azt hiszem történelemről írni Lukacs és (aminek ő valószínűleg kevésbé örül) A. J. P. Taylor adott kedvet. Tizenhat éves voltam, Franciaországban éltünk, rettentő sokat és rettentő keveset gondoltam magamról. Korábban már akartam színész, csikós, hadtörténész és tengerbiológus lenni. Aztán kiderült, hogy a sós vizet rühellem, a lovaktól félek; színházkritikus apám pedig határozottan eltanácsolt a színpadtól, és mélységesen igaza volt. A történelem persze érdekelt, szerettem a katonásdit, azt gondoltam, a hadtörténelem jó dolog lehet. Sajnos elég hamar rá kellett jönnöm, hogy a műfaj Magyarországon művelt ága jobbára magaslati nevek, alakulatszámok, dátumok és támadási irányok illetve tűzerősségek recitativo-szerű felsorolásából áll, ennélfogva halálos unalom bölcseje.
Gimnáziumomban kellett előadást tartanom Budapestről: valahogy kezembe került a Budapest 1900 1990-es, francia kiadása. Elámultam, hogy annak a városnak, amelyről nem sokat tudtam (a budai oldal, nekem, a Csepelen/Erzsébeten felnőtt gyereknek egyetemista koromig jobbára ismeretlen maradt), de amelynek szürkesége, bizonytalan viszonya a köztisztasághoz, saját múltja iránti közömbössége már korábban is elkeserített, mennyire színes, büszke és – ez a kulcsszó – európai múltja van. Értelmezhető egy nyugat-európai ember számára is. Felszabadító érzés volt, ahogy John Lukacs a városnak visszaadta saját, elfeledett és eltagadott múltját. Mindezt olyan nyelven, hogy annak is kedvet adott olvasni, akit egyáltalán nem érdekelt a történelem. Korábban csak A. J. P. Taylor világháború-történeteinél tapasztaltam hasonlót – Rónai Mihály András fordításában. (A többi mű magyar verziói rémségesek, ahogy arra annak idején Lukacs barátja, a tragikusan korán elhunyt Bán D. András is rámutatott pengeéles kritikájában). És az a színes, érzelmes, ugyanakkor rövid mondatokkal operáló, az iróniát, kontrapunktozást sem nélkülöző esszényelv lenyűgözött. Azóta is ezt próbálom imitálni. Hamarosan megvettem a kötet magyar kiadását is, és aztán sorban, mindent, amit John Lukacstól kiadtak magyarul. Vagy éppenséggel jeleztem szeretteimnek, hogy minek is örülnék legjobban karácsonykor. A XX. század és az újkor végét szabályosan ronggyá olvastam – ez mondjuk a kötet ragasztását is minősíti. Az Eötvös collegiumi felvételimen erről vitatkoztam vizsgáztatómmal – aki aztán másik mesterem lett. Az Európai világháború reveláció volt. Az Öt nap Londonban-t valószínűleg túl korán olvastam: elviselhetetlen modernkedésnek gondoltam, hogy valaki egy szűk hétről morfondírozzon több mint kétszáz oldalon. Ma már, amikor érzem, a, khm, courte durée vonzását, értetlenül nézek akkori önmagamra. A Lukacs nyelve pedig a legjobb modern magyar irodalmi hagyományok, Krúdy, Márai nyelve volt, elegyítve a Jakab király Bibliájából kinőtt angol esszényelv zamataival – ha témafelvetései nem is lennének inspirálóak (pedig azok), a szöveg maga is kárpótolna mindenért.
Amikor először találkoztam vele személyesen, hivatalból tettem: a Magyar Nemzet skriblereként kellett őt becserkésznem valamikor 1995-96 tájékán, budapesti tartózkodása során. Német alapítványok próbálták összebékíteni (haha) a jobb- és baloldali médiaelitet a Stefánia-palotában, ő volt a díszvendég. Az elkészített interjú szövegét kellett elvinnem hozzá az egyik Duna-parti szállodába, talán a Fórumba. Közvetlensége és barátságossága már akkor is lefegyverzett, és akkor láttam életemben először házikabátot, igazit: rajta. Találkozásaink aztán sűrűsödtek és néha leveleivel is megtisztelt. Ezek az elegáns, fejléces levélpapíron, kézzel vagy géppel írott levelek, amellett, hogy féltett kincseim, mindig az 1945 előtti Magyarország legrokonszenvesebb oldalait juttatják eszembe: polgári modort, csipetnyi szertartásosságot, irodalmi stílt. Olvasván őket, az az érzésem: vasárnap délelőtt van és a napsütötte Logodi utcán sétálok. A későbbi találkozások során felsejlett: a könyveiben hűvös, racionálisnak tűnő gentleman valójában tele van szenvedéllyel, legyen szó az Egyesült Államok külpolitikájáról, a számítógépek elterjedéséről, vagy éppen barátairól, akiket bántás ért. Szenvedélye néha célt téveszt, ebben biztos vagyok. Az az indulat, amellyel például a legombolt nyakú inget támadta egyik írásában, egészen biztosan túlzott; szóbanforgó ruhadarab a 20. század egyik legfontosabb találmánya férfiak számára, természetesen az eldobható borotva és a szervókormány mellett. És a vele kapcsolatos ellentmondásoknak még nincs vége: a történész, aki magabiztosan és elegáns gondolatmenettel illesztette össze a história és a kvantumfizika jelenségeit, egyik első közös vacsoránkon, a neves budapesti kávéházban, paradicsomos káposztát rendelt vagdalttal: gyerekkori menzaélményeim miatt döbbenten szemléltem ezt a párosítást.
Újraolvasva a több mint negyedszázaddal ezelőtt írt Budapest-könyvet, megdöbbent, hogy mennyire bonganak bennem a mondatai, és hogyan kanyarodtam el segítségével olyan szerzők felé, akiknek létezéséről tudomásom sem volt. Mégis, húsz évvel később rátaláltam a bloomingtoni könyvtár kézirattárában Körmendi Ferenc regényíróra és hagyatékára, akinek Boldog emberöltő-je az egyik első irodalmi hivatkozás az 1990-es kötetben. Amikor Lukacs megtisztelt azzal, hogy könyveimről írt, nagyjából olyan érzés volt, mintha Kossuth Lajos írt volna róluk. A hasonlat természetesen rossz: gyanúm szerint, John Lukacs nem nagyon kedveli Kossuthot, pátoszát, szakállviseletét és ambivelanciáját a zempléni árvaszék kezelésére bízott javaival kapcsolatban. Alighanem csípős anekdotái és megsemmisítő erejű ítéletei lennének a politikusról.
Sorsom úgy hozta, hogy Budára költöztem – nem kell semmi vészesre gondolni, az Igazából szerelem halhatatlan mondatait idézve, „a csóróbbik végére” – és tizenegy éve, minden reggel, amikor elindulok hazulról, harminc lépés után látom a Hadtörténeti Múzeum mellett felhúzva a magyar lobogót, hatalmas zászlórúdon. A zászló ott van napsütésben, hidegben, hóban – csak néha nem látni a köd miatt. Nagyon ritkásan találkoztunk az utóbbi időben. De tizenegy éve minden reggel John Lukacsra gondolok, a XX. század és az újkor végében leírt mondatára, amely a zászló láttán a „nemes és szép” dolgok állandóságára figyelmeztet. Némi megszakítással négy és fél éve nem élek Magyarországon. Itteni lakásunk kilátása – ellentétben az otthoni, gangra nyíló panorámával – csodálatos, mégis gyakran van köd. Hiányzik az a zászló az Esztergomi rondellán. Hiányzik a Nagyenyed utca. Hiányoznak a beszélgetések John Lukaccsal.
Köszönet mindenért.
Kós Hubert végleg bejelentkezett az új magyar sztárúszó címre – megszületett a 34. világcsúcs a Duna Arénában!
Az ifjú olimpiai bajnok országos csúccsal kezdett, az amerikai Gretchen Walsh pedig megdöntött egy „cápadresszben” elért világrekordot.
Magyar Péter nem áll le: továbbra is azt sugallja, hogy Magyarországra érkezett a szír elnök
Kocsis Máté szerint a Tisza Párt elnöke az álhír gyártója és híresztelője, amivel gyengítheti és veszélyeztetheti Magyarországot.
Az örök kaland túléli a kisszerűséget – csodálatos könyv jelent meg Almásy Lászlóról
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Budapesten továbbra sincs rend: Karácsony Gergely jogszabálysértő költségvetést akar elfogadtatni a közgyűléssel (VIDEÓ)
A főpolgármester nem akar fizetni a szegényebb településeknek.
Miért életveszélyes, amit Magyar Péter művelt? Így látja a szakértő!
A Tisza Párt elnökének meg kell tanulni, hogy a nemzetbiztonságnál nem lehet fontosabb a népszerűség-hajhászás – hangsúlyozta Horváth József.
Hány szír migránst lehetne hazaküldeni Európából? Mutatjuk!
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
Nem hagyhatjuk, hogy egy gyilkos nyugodtan karácsonyozhasson
Félreértés ne essék nem bosszút várok, hanem példás büntetést. Üzenetet!
Összesen 20 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
C.Dömötör
2014. január 31. 20:22
"A XX. század és az újkor végét szabályosan ronggyá olvastam – ez mondjuk a kötet ragasztását is minősíti."
Így igaz, én ismét megvettem, mikor a MEMORIA MUNDI sorozatban megjelent, az keménykötésű.
istvami
2014. január 31. 13:52
Pár éve hallotam A. Balázst, amikor egy Teleki Pál emlékelőadásban elemezte a Trianon következményeit. Többek közt beszélt a 2. Bécsi döntés utáni magyar atrocitásokról a visszaszerzett Érdély területén, a románokkal nem volt baja...Azt is mondta, hogy anno a románoknak nem volt román iskolájuk, mindenkinek kötelezően magyar iskolában kellett járnia (ami nem igaz)...
Mint történész sokat tud Trianonról, utána is néztem, és felfedeztem, hogy a munkáit bőkezűen főleg francia alapítványok támogatták. Most is gondolom Franciaországban él... Így világos lett: úgy zenél, ahogy a rendelő elvárja. Hiába, a művészet iránti vonzalomat nem lehet csak úgy elfeledni...
Megértem a nosztalgiáját is, én is sokáig éltem külföldön. De én nem hiányoltam a magyar zászlót , mert az mindig ott volt az asztalomon...
S0ma
2014. január 31. 11:30
Az embernek kell, hogy legyen saját nyelve. Kell, hogy legyen önálló gondolata.
Mások gondolatvilágát lehet elemezni, kritizálni, de lemásolni gyatraság.
Mr Fabulous
2014. január 31. 10:31
Életemben nem hordtam legombolt nyakú inget. Olyan kókleres.
Látványos meteorhullás lesz pénteken
origo.hu
Nógrádi György nem kertelt: elmondta, mi az Egyesült Államok célja a Közel-Keleten (VIDEÓ)
mandiner.hu
12 év után válik a magyar sztárfeleség, Tilla nem tudja tovább magában tartani a titkot
borsonline.hu
Trump fontos számokat fedett fel Ukrajna hadseregéről – Zelenszkij árulta el neki
vg.hu
Az egyik legdögösebb magyar énekesnő gratulált Gudics Máté Megasztáros győzelméhez
ripost.hu
A FIFA keresztül húzta Marco Rossi terveit – A reméltnél rögösebb út vezethet a vb-re
magyarnemzet.hu
„Csalódást kell okoznom a németeknek!” – ünneplő szíreket kérdeztek a Welt újságírói, de nem erre számítottak
mandiner.hu
Füzi-Tóvizi Petra: Nincs lehetetlen, bármire képesek vagyunk!
nemzetisport.hu
Rendkívüli: Donald Trump máris Orbán Viktorral tárgyalt – már azt is tudni, mi kezdődött el!
mandiner.hu
Itt vannak az első fotók: így fogadták a magyar küldöttséget Donald Trumpék
mandiner.hu
Exkluzív információk láttak napvilágot Orbán Viktor amerikai villámlátogatásáról
mandiner.hu
Hollywood nehezen emészti meg Orbán Viktor és Donald Trump barátságát
mandiner.hu
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.