Kabbe gyíkok, én belépek!

„Ó, megtalálnám én ott a helyemet. Efelől nincs kétségem, ugyanis remekül megtalálják a helyüket konkrét idióták is, végtelenül primitív bunkók és flepnis futóbolondok, tehetségtelen senkihelyettesek, zavaros fejű kocsmafilozófusok, exbesúgók, nyálasszájú kiszfiúk. A felvételi pontszám elég alacsony. Lehetnék akár kormánybiztos, szerintem elég szép és elég okos is vagyok hozzá.

Az elvárásokat tudomásul vettem. Két-három óra gyakorlás után magabiztosan fogok kommunistázni, buzizni, liberálisozni, szemkilövetőzni. Gágogni is, de azt külön leszámlázom. Két-három hét alatt azt is megtanulom, miről nem szabad beszélni, de erről kérnék egy listát. Igyekszem beleszőni a mondandómba a sertésipari melléktermékeket, a töményeket ugyan utálom, de majd vizet iszom és pálinkát prédikálok. Azért ha mégis sikerül bebaszni, akkor meg tudok egy csomó népies műdalt.

Elmegyek focimeccsre, ha muszáj. Majd igényelek egy iPadet, és valahogy kihúzom azt a másfél órát az Angry Birdszel. Templomba is, na. Akármelyikbe. Majd leveszem a hangot. Gyerekem csak egy van, de végigkereszteljük az összes felekezetnél a Templomok éjszakáján. Ezen ne múljon, majd meggyőzöm, hogy ha csendben végigcsinálja, kap legót. Hadd legyen ő is olyan jellem, mint az apja és újdonsült barátai.”