Az úriember

„Antall József, a higgadt politikus, a nyugodt erőnek titulált Magyar Demokrata Fórum elnöke etalon volt és példakép. Elévülhetetlen érdeme, hogy vér nélkül vezette át az országot a kommunista diktatúrából a parlamentáris demokráciába. Bátorságával nagy mértékben hozzájárult a Varsói Szerződés és a KGST felbomlásához, a visegrádi országok kormányfői együttműködésének megszervezéséhez. Sorolhatnánk érdemeit, kiváló nemzetközi kapcsolatait, elismertségét – Helmut Kohl német kancellár a barátjának tekintette, Margaret Thatcher brit miniszterelnök fontos partnernek látta, Bush amerikai elnök számított rá, Giscard d’Estaing francia elnök hallgatott rá, Jelcin orosz elnök pedig bocsánatot kért a szovjetek 1956-os bűneiért –, de népszerűségét elsősorban itthon és a határainkon kívül élő magyarságnál vívta ki. Sütő András erdélyi magyar író Antall József legfontosabb kijelentésének ezt tartotta: »...lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.« Sütő szerint alig néhány héttel a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után ezek a szavak hatalmas visszhangot keltettek a Kárpát-medencében, egész Európában, mivel ez a gondolat a Bethlen Gábor-i bölcsességgel átgondolt új nemzetstratégiai feladat elvi megalapozásának tekinthető. Sajnos egyedül Orbán Viktor vitte tovább azt az antalli gondolatot, hogy legyen kettős állampolgárságuk és szavazati joguk is az elszakított országrészeken élőknek és a kényszerből emigrált magyarságnak. Duray Miklós felvidéki magyar író így látta Antall Józsefet: »...ő volt az első, aki hangosan kimondta, amire vágytunk. Így itt ő lélekben az egész magyarság első miniszterelnöke Trianon óta.« (...)

Három és fél éves kormányfői tevékenysége sok megválaszolatlan kérdést vetett fel. A többi között azt is, hogy miért kellett így megkötni a magyar–ukrán alapszerződést, miért volt szükség a gyors privatizációra, a jól menő iparágak megsemmisítésére, hogyan kerültek hektárok ezrei a külföldiek kezére. Kérdések, kérdések sora a számos pozitív döntés mellett, amelyek megítélése most már a történészek dolga.”