Megbolondult a város?

„Nos, az történt nemrég, hogy az Ipsos kimutatta: Budapesten, szeptember után újra előnybe került a balliberális ellenzék, azaz az MSZP, az Együtt PM és a DK közös tömbje 29 százalékon áll, a Fidesz viszont csak 25-ön. Nem akarom itt most részletesen megvizsgálni a közvélemény-kutatások természetrajzát. Bármikor kimutatok egy­ százszázalékos szocialista előnyt, ehhez csak az kell, hogy beköltözzek egy-két napra az MSZP-székház liftjébe, s mindenkitől megkérdezzem aki beszáll: ki nyeri a 2014-es választást? Jó, lesz egy-két Mesterházy-ellenes figura, aki azt mondja majd, hogy nem tudja. Tehát a száz százalék helyett maradjunk kilencvenkilencben… Azt sem kell ugyebár különösebben taglalni, hogy a pártpolitikai harcokban mennyire sokféle és milyen meglepően hatékony szerepük van az „irreális” közvélemény-kutatási eredményeknek. Például az erőviszonyok hamis ábrázolása vagy a tájékozatlanabb szavazók otthon tartása. Mert hát minek menjenek, ha már úgyis eldőlt minden. És ebből a szituációból az a párt jön ki jól, amelyik eredményesebben mozgósít. S eddig a baloldal úgy érezte, ebben ő a jobb… 

Szóval, itt ez a budapesti balliberális előny, ami most magasra van tartva, mint a győzelmi zászló. Felvetődik a kérdés persze, mi történt a budapestiekkel. Ami már csak ezért is meghökkentő, mert a Fidesz-kabinet inkább a vidék kárára és sérelmére követett el hibákat, mintsem a városéra, közelebbről fővároséra. Nem tudni, mire, pontosabban milyen balliberális ígéretek, »valóságfelfedezések« hatására született meg az állítólagos fölény. Nemcsak arról van szó, hogy a balliberális ellenzék a teljes szétziláltság állapotában van, s éppúgy képtelen hiteles politikai figurákat felmutatni, mint érthető és méltányolható célkitűzéseket, hanem arról, ha mégis létrejön majd közöttük valamilyen végső megállapodás, azt is a kényszer és az egyre fokozódó pánik sajtolja majd ki az érintettekből, és nem a meggyőződés.”