„Gyurcsány listája”

„Hogy az állítólagos Gyurcsány-listát kik és mennyi idő alatt hozták össze, nem tudjuk. Mivel semmiféle önállóságot nem tételezek fel a két jobboldali lap gárdájáról, még a kreativitás ördögi fajtájában sem, nem lepődnék meg, ha kiderülne (nem fog), hogy a párt dezinformációs agyközpontjában készítették el, már napokkal előbb, a listát is, az adagolás ütemezését is, a propagandaanyag közlésének munkamegosztását is. (…)

Abban is biztosak lehetünk, hogy sem a Magyar Hírlap, sem a Magyar Nemzet nincs bekötve sem a DK-hoz, sem Gyurcsányhoz. Fogalmam sincs persze, megosztotta-e bárkivel is a DK-ban a jelöltje nevét Gyurcsány, de azt azért tudjuk, hogy ebben a pártban komoly és felelősségteljes emberek ülnek, nem Szanyi Tiborok, akik bármikor bármit kifecsegnek, és nem is sértett vagy fontoskodó fideszesek, akik már csak a saját önfelértékelésük kedvéért is súgnak a sajtónak. Pláne nem Széles Gábor termékének.

Arról nem is beszélve, amiről ez az írás szól: hogy némi munkával most is pontosan visszafejthető a politikai érdekű konstrukció, az előre megtervezett forgatókönyv.

Ha a Rajk-per vádiratának koholt történeteit olvassuk, elrémülünk, mi mindenre volt képes egy megszállott és gátlástalan hatalom. Ha egy amerikai film azt meséli el nekünk, hogyan ejti csapdába, körmönfont hazugságokkal, rágalmakkal, sötét machinációkkal a gonosz az ártatlant, pontosan értjük, mitől elvetemült és gonosz a gonosz. A saját hétköznapi életünkben viszont nem rémülünk el, és nem is értjük. Könnyű préda vagyunk.”