Demokratikus receptek a Fenyőünnepre

„Hát elkészült. Kapható. Kitűnő karácsonyi ajándék szeretteinknek. Remegő kezek tépik az angyalkamintás csomagolópapírt, és íme, feltűnik a kitűnő Ferenc sugárzó arca, amint az ő konyhájában ugye, főz. Ez a Feri mégiscsak ember, a kolbásztöltögető Viktorhoz képest egy kulináris szuperlatívusz. Ez a mi Ferink a konyhájában kivirul, kibomlik, mint a szegfű, sőt egyenesen átlényegül kicsi, kedves tündérkévé, szemüvegben. Ameddig a barátai megérkeznek, addig rügyezik ő, vagy bábozódik, tetszés szerint. Aztán megjön a G. Vicces Jancsika, vagy a V. Racionális Pistike, nem is baj, ha nem jól főznek, mert ők ebben a csúcsszuper, sonkagőzös konyhai demokráciában annyit tesznek bele, amennyit csak tudnak. Az Ildi például csak beszaladni, meg kiszaladni tud, de hát ő ebben jó, na.

Különös baloldali trend lesz ez, Feri széjjelfolyó politikai személyiségéből a konyhában összegyúrni valamit, hátha a választásokig kisül belőle valami, ami remélhetőleg nem bukta. A magyar választó szívéhez a gyomrán át vezet a gyurcsányi út, mert ha a politikában nem is, a főzésben miazhogy. Nagyonis. Bizonyít ez a Ferenc. (Apropó, ezúton is kösz a helytállásért Sukoró-ügyben az amcsiknál, baszod.) Ez tehát a popszakma, Feri legkésőbb februárban megy a Vacsoracsatába, meg mennek a baloldali többiek is. Egymáshoz. A Gordi is, meg az Attesz is. Sőt még a bazmegdopeman is. De a többiek mindegy is, mert a Feri lesz a Hal a tortán. Különös trend ez, és nem is látjuk még a végét a választásokig, mivel rukkolnak még elő. Lehet, hogy meg sem állnak a szakácsköny-írásnál, hanem perspektívájukat a popszakma jól bevált irányaihoz igazítják. A gyomron át, és a gyomron is túl, a választó szívéig, vagy annál lejjebb, a zsigereken át, valahová.”