„Ugyanilyen fontos elismerésünket kifejezni azoknak, akik a mindennapokban áldozatos munkával támogatják segítségre szoruló embertársaikat: a családtagoknak, a szociális munkásoknak, a pedagógusoknak és az egészségügyben dolgozóknak.
A közösség kötelessége a lehető legnagyobb megbecsülést és támogatást adni fogyatékossággal élő embertársainknak, nemcsak jelképesen. Hogy minél kevesebb hátrányt szenvedjenek, és minél teljesebb életet élhessenek. Ennek a kötelességnek kellene megnyilvánulnia az állam felelősségvállalásában, segítségnyújtásában is.
Szomorú, de tény, hogy ez nincs ma így. Mert a mai hatalom súlyosan meggyengítette a szociális biztonságot, elvette vagy drámaian csökkentette a juttatásokat, bizonytalanná tette a hozzáférést a még megmaradt ellátásokhoz. Mindezek miatt sokan minden segítség nélkül maradnak, a fogyatékossággal élő emberek közül a legtöbben egyre nehezebben élnek, terheik nőnek, nehézségeik sokasodnak. Mindezt az Alaptörvényben is felvállalta a regnáló politikai erő: végletesen lecsökkentették az állam felelősségét a rászorulók támogatásában, gyakorlatilag a kötelező állami gondoskodás megvonását rögzítették.
Pedig soha nem volt akkora szükség a társadalmi szolidaritásra, mint most. A Magyar Szocialista Párt ezért erős, igazságos és emberséges szociális rendszert akar. Olyat, amely minden rászorulónak megfelelő biztonságot nyújt és védelmet garantál a nehézségekkel küzdő embereknek – kivétel nélkül mindenkinek. Ezért helyreállítjuk a nyugdíjrendszer stabilitását, a szociális rendszer megbízhatóságát, a támogatások emberségességét, az állam felelősségét és a társadalmi összetartást.
Mert Magyarország csak akkor lesz minden tekintetben igazságos és valóban erős, ha valamennyi polgára, így a fogyatékossággal élő emberek számára is garantálja a nyugodt, biztonságos, reményteli életet.”