„Az már eddig is sejthető volt, hogy elsőként a leginkább vállalkozó kedvű emberek kelnek útra, azok, akik valamennyire beszélik a célország nyelvét, akik képesnek tartják magukat a nagy igénybevételt jelentő alkalmazkodásra, akik el tudják viselni az eleinte gyakran előforduló, rövidebb-hosszabb ideig tartó nélkülözést. Magyarul: az ország a legaktívabb emberei közül veszít el nagyon sokat, legyenek azok fiatalok vagy idősebbek. És félő, hogy sok esetben örökre, mert ahogyan múlik az idő, s még mindig nincs olyan itthoni perspektíva, amely hazacsalogatná őket, egyre nehezebb lesz visszatérniük.
Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, e több százezer ember között akad bőven olyan is, akinek a szempontjai között az első öt között nemcsak az anyagiak szerepelnek, hanem az elviselhetetlennek érzett hazai politikai és társadalmi viszonyok is. A kilátástalanság, a kiszolgáltatottság, az alkalmazkodás egyre kínosabb kényszere. Tévedés azt hinni: fáj értük az Orbán-kormány szíve. Egy olyan hatalom, amely a néma szolgákat kedveli leginkább, aligha fogja a választás kézre álló lehetőségeivel kiszolgálni azokat, akik nem utolsósorban benne csalódva távoztak innen.”