Én nem értek a főzéshez

„Én tényleg nem értek a gasztronómiához, én a politikával foglalkozok. Ezért nézem furcsállva, hogy itt mindenki rögtön országos meg parlamenti meg befutó és bejutó helyekre tör; nagy cikkek meg lájkoltatós nekibuzdulások, de speciel egy bácsalmási önkormányzati képviselői helyért már nem mindenki hajolna le. Van neki tízéves adóprogramja meg alkotmány-tervezete, fejben miniszteri tárcákat osztogat (egymás közt), de fogalma sincs, hogy a kerületében mit esznek az iskolás gyerekek, vagy hogy éjszaka melyik utcában nem érdemes sétálni. Hogyne, hiszen a „kerülete” is csak 22 másodperce az övé, oda helyezte a párt, hogy ott induljon el a választásokon.

Én nem értek a főzéshez, de olyanokat például tudok, hogy ahogy az automatikus vegetázás évtizedek alatt állt bele a háziasszonyok kezébe, úgy az ígéretcunami és megalkuvás is évtizedes gyakorlata a politikának. Aki nagyüzemi megoldásokban gondolkodik, az ma még szükségszerűen ezeket a módszereket követi. Ezért lesz mindennek végül ugyanolyan a színe és az íze. Majd a rántás összefogja! Pedig az évtizedek alatt elrontott ízlést csak szintén hosszú idő alatt lehet kikalapálni. Maximum nem fogsz jövőre bekerülni a parlamentbe, maximum önkéntesekkel, saját szabadidőd és pénzed terhére, munka előtt-után fogsz ezzel foglalkozni, és majd idővel, ha sokat dolgoztál és tanultál, akkor lehet ez a főfoglalkozásod.

Türelem és aprómunka, drága barátaim. Arra lenne most szükség. Már amennyiben az a cél, hogy idővel mások is megegyék a főztetek.”