Ha elmarad a Kúria döntése

„Felmerül a kérdés, hogy mit is végzett nálunk a Kúria legutóbb. Senkinek sem lehetett olyan illúziója, hogy egyetlen döntéssel megoldható a probléma. De! Az érvényes jogra hivatkozva, azt mintegy fedezékül használva mondatott ki, hogy ami egyértelműen uzsorás, csalárd, megtévesztő az ügyben, s a hitelező erőfölényére épül, az bizony nem az, aminek látszik, mert az maga a jog és a tiszta erkölcs. A Kúria döntésének legfontosabb »vívmánya«, hogy a hitelező bankoknak ezzel szinte örök időkre szóló erkölcsi bizonyítványa van arról, hogy semmiben nem jártak el erkölcstelenül, hiszen a jog talaján álltak. (Pedig egyik volt miniszterelnökünk is tudta és fennen hangoztatta is saját védelmében, hogy ami jogszerű, az nem feltétlenül etikus.) Jog és erkölcs között ekkora szakadékot azonban csak ritkán tapasztal a világ. Az erkölcsi bizonyítvány kiállításban volt mire támaszkodniuk a bíráknak. Beszerezték ugyanis az azóta bankszakmai végelgyengülésében reneszánszát élő, s a jegybank intenzív osztályára utalt volt PSZÁF szakvéleményét. Eszerint leszakad az ég, ha a nyilvánvaló forinthitel a továbbiakban már nem devizahitel. Ez ugyan nem a főbírák asztala, de sikerült jól megijedniük, és a nyomasztó felelősséget vállukra kapni. Ami hitüket a kérlelhetetlen erkölcsi verdiktben megingathatta volna, azokat a tételeket szépen figyelmen kívül hagyták. Például azt, hogy miként lehet vételi és eladási devizaárfolyam-terhekkel megnövelni az adós terheit, amikor devizamozgásról szó sincs. Ítélje meg ezt inkább Strasbourg, hogy ez jogos, vagy jogtalan költség. Nekik ott ugyanis halvány gőzük sincs arról, hogy kapott az ügyfél devizát, vagy nem. Hallgatni kellett arról is, hogy miként lehetséges, hogy a svájci frank zuhanó nemzetközi kamatszintje mellett a helvét devizára való hivatkozás nálunk nem kamatcsökkentést indokol, mint a lengyeleknél, hanem éppen ellenkezőleg: kamatemelést. Ezek a kérdések – bár részét képezték a listának –, de mégis kommentár nélkül maradtak. Ezekkel együtt azonban már baj lett volna a jó erkölcsöt (jogszerűséget) igazoló bőrpapír kiállításával. Az erkölcsi bizonyítvány azonban már ki van állítva, bárkinek meg lehet mutatni. Meg is fogják mutatni szerte az euroatlanti világ sajtójában. A lista fontos tételei azonban még hátravannak, ezek ezen túl már puszta elszámolási tételekké fajulhatnak a legjobb esetben is, de ez sem lesz könnyű, hiszen egy minden részletében »erkölcsös és leginkább jogszerű« szerződéstömeggel állunk majd szemben. Ismét le lehet majd bunkózni minket, hogy utólag bűnös módon beavatkozunk a piac működésébe, európai normákat sértünk satöbbi. A legutóbbi ügyhalogató döntése után a Kúria ennek a folyamatnak nyitotta most tágra a kaput. Inkább ne is döntött volna.”