A Ló éve következik

„Mi tagadás, a világ az idén is, és a jelek szerint jövőre is azok között a válságörvények között vergődik, amelyek 2008-ban kezdődtek. Az uralkodó gazdaságfilozófia mindössze arra nem volt képes, hogy előre jelezze, s közben meg tudja magyarázni, és legyen valamilyen használható prognózisa arról, hogy egyáltalán mi lesz a világgal. A válság tehát egyben, sőt legfőképpen, az uralkodó globális véleményhatalomként működő elbeszélési mód válsága. Pontosabban annak a számunkra evidens ténynek a napvilágra kerülése, miszerint az uralkodó beszédmód eleve hamis, és a fő célja, hogy ebben a hamis értelmezési keretben tartsa az emberiség minél nagyobb részét. Lássuk, tehát mit mondhatunk ennek tükrében a világról és benne Magyarország jövő évének esélyeiről. Amit először is rögzítenünk kell, hogy a nemzet ellen indított háború zavartalanul folyik. Nemcsak a magyarság ellen persze, hanem a nemzet, a nemzetállam mint »utolsó védművünk« (Czakó Gábor) ellen általában.

Tehát háború zajlik, és nekünk az lenne a feladatunk, hogy megvédjük magunkat. Ehhez azonban arra van szükség, hogy nyíltan feltárjuk a helyzetet, és merjünk szembesülni azzal, hogy a közös nemzetstratégiai érdek megtalálása azért sem lehet egyszerű feladat, mert az is kérdés ma már: egy nemzetet, pontosabban, nemzetet alkotunk-e még egyáltalán? A magyar nemzetként megnevezett emberi közösséget ugyanis ma olyan vélt vagy valós törésvonalak szabdalják, amelyeket még elbeszélni sem nagyon tudunk, nem hogy áthidalni. Már pedig e nélkül nehéz lesz megoldást találni egyre súlyosbodó bajainkra. És legfőképpen nehéz lesz elmozdulni a méltó és emberséges létmód felé. Amit tudni vélünk, az az, hogy a világot egy magát nem létezőnek tekintő »szuper hatalmi struktúra« irányítja, amely most már nem egyszerűen gazdagodni akar, hanem hatalmának szüntelen növelésében érdekelt, következésképp végzetesen mértéktelen, és e mértéktelenség létében fenyegeti a világot.”