Bródy János keményen megkapta a magáét, dőltek a tabuk a Kontextusban
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
Ahogy a tavalyi október 23-át a remény születésnapjaként ünnepelhettük, az ideit sokan a remény elvesztéseként élték meg.
„Meg kell értenünk ezt a még mindig íródó, az ellenzék mozgásterét egyre inkább beszűkítő orbáni forgatókönyvet, amelynek végcélja nemcsak a következő választás megnyerése, hanem azon túl a baloldal teljes felszámolása.
A demokrácia, a szabad piac, az esélyegyenlőség, a jogállam intézményeinek a helyreállítását – vagyis normális életfeltételeket – vágyók sokasága minden demokratikus ellenzéki párt és civil szervezet teljes, feltételek nélküli összefogását várják el, és nem azt értik összefogáson, hogy a pártok vezetői megosztoznak a koncon.
Hogy mi némely párt hierarchiájának az igaz motivációja, azt nem tudhatjuk, de a látszat az, hogy többségüket csak egy dolog érdekli: az, hogy hány mandátumot – értsd: képviselői fizetést – tudnak biztosítani maguknak. Innen repülnek fel időnként a hírek, hogy ez vagy az a párt valójában nem is akar nyerni jövőre, mert vezetőik a kormányzás felelőssége nélkül is kaphatnak garantált jövedelmet: ellenzékben éppúgy, mint kormányon. Ha a Fidesz bevezeti a rendeleti kormányzást – mint ahogy már emlegetik –, talán a klubbá vált parlamentbe be se kell majd rendszeresen járniuk. Nem az a baj, hogy vannak, akiket csak egzisztenciális érdekek fűznek a politikához, hanem az, hogy ők a jóérzésű embereket idegenítik el a politikától. Még az idei október 23. után sem akarják a pártvezérek belátni, hogy a népet nem lehet átrázni az egymással egyre csak vetélkedő pártok látszat-összefogásával.”